Levelek a völgyből 1.
Mottó:
Alattad a föld, fölötted az ég,
benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
A valkonyai szőlőhegyen járva az égre néztem: borúra derű – derűre ború váltakozott. Mintha csak tükör volna a lelkem: ugyanez rezgett át, amint hol fekete fellegek árnya borult a tájra, hol a bágyadt napsugár festette aranyszínűre a lombokat. Ősz volt. Micsoda szépség – milyen szomorú elmúlás! Még szüretelhető szőlősorok – de már szétdűlt pincék. Még gazdagon termő gesztenye- s diófák – de már nyitott szájjal tátog a szakadt kamraajtó. Gazdagság és elszegényedés. Kapaszkodó élet és fuldokló elhalás. Kell, hogy így legyen? Lesz-e tél után tavasz?
Hozzászólás lezárva 
