Pályázati aloldal MFP-KOEB/2021

Pályázati aloldal Zenei tábor 2021

Pályázati aloldal MFP-FFT/2020

Pályázati aloldal MFP-FFT/2019

Pályázati aloldal TOP-3.2.1-16-ZA1-2018-00020

Turistaház

HKSCPSV
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Elérhető
Foglalt
Délelőtt foglalt

Képeinkből

ludverc2012038 ludverc2015l200 OLYMPUS DIGITAL CAMERA hpim7391 58 Zsolt majusfa20160108 majusfa2017061 dscf3805 ludverc2015r020 Több mint száz éve állíttatta  Gerencsér Rozália és Horváth György Tavasz OLYMPUS DIGITAL CAMERA dscf4644 ludverc2014116 Balogh Márta , Balogh Györgyné, Balogh István ludverc2015l055 ludverc2015r081 Nagy fakopács valkonya_ludverc0162

Hírcsoportok

Támogassa adója 1% -val Valkonya jövőjét

Valkonyai Civil Alkotó
Közösség EgyesületAdószám:
18627727-1-20

Archívum

Húsvét 4. vasárnapja – Április 29.

Péter napja
Növekvő a Hold

  • 1982 óta a tánc, táncművészet világnapja

Ezen a napon történt:

 

Ossza meg:

Közös munka május 1-én! Jöjjön aki csak tud!

Május elsején a turistaház udvarán rendbe hoznánk kicsit a régi játszóteret és ültetnénk pár facsemetét is. Sikerült nyernünk egy kisebb pályázati pénzt a felújításra.
Lehet fúrni, faragni, festegetni, no meg közben diskurálni.

 Mindenkit várunk aki részt tud venni egy kis közös munkában!
Találkozunk 10 órakor a turistaház udvarán!

A magától értetődő kérdésre: „Miért csak most szóltok?”  illetve, ” Miért ilyen sürgős?” alant lelhető a válasz:

Sajnos a pályázat elnyeréséről az értesítés csak tegnap délután jött meg! A pénzt viszont erre nyertük és a jövő hétig el is kell végezni a munkát, amit fényképekkel igazolni is köll. Ezért elnézést kérünk mindenkitől a – hamar-hamar, dologra!” –  felhívásért.
( De legalább egy kis pénzt kaptunk 🙂 . )
Bővebben szóban a helyszínen.

Jöjjön mindenki, aki csak tud  időt szakítani egy kis közös faluszépítő tevékenységre!

Előre is sok köszönet mindenkinek!

Ossza meg:

Májusfa állítás 2012-ben is!

Tisztelettel meghívjuk Valkonya lakóit a

2012. május 1-én, kedden, 16 órakor kezdődő májusfa állításra.

Gyülekező: a turistaház udvarán

Ossza meg:

Szent György napja

Szent György napja

ápr. 24.-e. E napot Európa nagy részében a tavasz kezdeteként tartották számon. A rómaiak e napon ünnepelték a Paliliá-t, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, és a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat s jószágukat. A tűzön a nyájat is áthajtották, maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék. A pásztorok áldozatot is mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban. Az egyház a legenda szerinti sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a napra. A hiedelmek (→ hiedelem) és a → népszokások azonban nem a szentre, hanem a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek. Nálunk és a szomszéd népeknél egyformán e napon történt az állatok első kihajtása, amely leggyakrabban → zöld ággal történt, a hit szerint ez az állatok gyarapodását szolgálja (pl. egy Zala megyei adat szerint: „Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél”). A nyírfa vagy rózsafaággal történő kihajtás rontáselhárító (→ rontás elhárítása) magyarázatot is kapott. A jószág tűzön át hajtásának, ill. → füstölésének elsősorban rontáselhárító célja volt. Az Ipoly mentén a karácsonyi aprószentek-vesszővel (→ aprószentek-hordás) hajtották ki az állatokat először a csordára. A marha kapuba fektetett láncon át hajtása országszerte általános volt, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson, ill. a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján stb. való áthajtás. Vépen (Vas m.) az állatokat kihajtás előtt az istállóban bodzafával vagy zöld gallyal megverték, a kijáráshoz pedig tojást és kívül-belül láncot tettek. Azt tartották, hogy olyan erős lesz a lábuk, mint a lánc. A tojást a szegényeknek adták, hogy imádkozzanak a barmokért. Körösön (v. Gömör m.) a láncon keresztül tüskés vesszőt raktak, majd tüzet gyújtottak rá, s erre karácsonykor eltett hamut öltöttek, tömjént tettek, hogy füstjétől a gonosz eltávozzék. A legkülönbözőbb rontáselhárító módszerek alkalmazásával védték e napon a házat és lakóit, de főleg az istállót. Ilyenek: az istálló körülszórása, körülfüstölése (→ bekerítés), zöld ágak tűzése az ajtóra, kapura; seprű, só, gatyamadzag az ajtóba; fokhagyma a marha szarvába stb. A magyar → népi hitvilágban Szent György napjára elsősorban a boszorkányok és más rontók felfokozott tevékenysége jellemző, amely elsősorban a tehénre, ill. a tejre irányul. Kifüstölték vagy kiforrázták a tejesköcsögöket (gyógyhatásúnak vélt füvekkel vagy ezek főzetével – pl. kakukkfűvel, úrnapi sátorfűvel (→ úrnapja). Sok helyen e napon állítottak új kcsögfát. A boszorkánynak tulajdonított tehénrontó műveletek közül elsősorban az ágas megfejése és a → harmatszedés kapcsolódik Szent György napjához. – A tejvarázslásra, tehénrontó boszorkányra vonatkozó hiedelmeknek Európa-szerte megvoltak a hagyományos napjai. Szent György napja a miénkhez hasonló jellegű a ruténeknél, délszlávoknál, románoknál; de ilyen nap sok helyütt a → pünkösd is (pl. románok) vagy Walpurgis éj (máj. 1. a németeknél), ill. →Szent Iván-nap (jún. 24. több szláv népnél). – Szent György naphoz kapcsolódnak még a fentieken kívül a Szent György nap előtt fogott kígyóhoz és gyíkhoz, továbbá a Szent György nap →mennydörgéshez fűződő, országosan elterjedt hiedelmek. – Irod. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Bednarik, R.: Duchovná a hmotá kultura slovenského l’udu (Turc. Sv. Martin, 1943); Holuby, L’udovit, J.: Národipisné práce (Bratislava, 1958); Szendrey Ákos: A napforduló és a mágikus állatvédés összekapcsolásának kérdése. Az állatok első kihajtása (Ethn., 1959); Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, I–II. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából (Bp., 1977).

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Ossza meg:

A Föld napja – Húsvét 3. vasárnapja

Április 22.
Csilla névnap

Ossza meg:

Tényleg törődünk egymással – Riport Szigligeti Ágival a Nők Lapjában

A Nők Lapja április 12-i számában – Miért jó a falun élni? címmel megjelent cikkében egy rövid riport olvasható Szigligeti Ágival, aki a Valkonyai létről mesél az újságnak, illetve ezáltal az újság olvasóinak. No meg egy remek kép is van a cikk elején a kápolna felújításáról.

A cikk itt olvasható >>>

Ossza meg:

Fehérvasárnap – Április 15.

A Húsvéti idő 2. vasárnapja
Anasztázia napja

Isteni Irgalmasság vasárnapja van a mai napon

Szent Fausztina magánkinyilatkoztatásaiban, látomásaiban párbeszédet folytatott Jézussal, melyben – a nővér naplója alapján –Jézus kívánsága szerint, húsvét utáni első vasárnapja legyen az Isteni Irgalmasság napja. II. János Pál pápa 2000 április 30-án kihirdette az Isteni Irgalmasság ünnepét az egész világra. Ugyanezen a napon szentté avatták a nővért.

Fehérvasárnap

Fehérvasárnap, Magyaregres református népének ajkán kishúsvét szorosan a húsvét ünnepköréhez tartozik. Nevét (Quasi modo geniti infantes, dominica in albis) eredetileg onnan vette, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek ekkor vetették le fehér ruhájukat.* Keresztszüleik ilyenkor föltétlenül megvendégelték őket, utalással a királyi ember lakomaszerzéséről szóló evangéliumi példázatra (Máté 22. 1-14.) is, az évfordulókon pedig ajándékokkal, elsősorban a húsvéti eulógiával emlékeztették őket a nevezetes eseményre: a keresztség szentségében való újjászütetésükre.

Később, amikor a katekumenátus megszűnt, és már az újszülötteket is megkeresztelték, ezen a napon történt hazánkban – adatok híján tisztázhatatlan előzmények és kezdeményezések után – a házasok, illetőleg a házasulandók között a leendő keresztkomáknak, keresztszülőknek kiszemelése. A magyarság körében, több hagyományőrző tájunkon legújabb időkig élő komálás, komatálküldés, mátkálás ennek az ókeresztény liturgikus képzetkörnek laikussá vált maradványa, amely egyébként lényegében ősrégi primitív szokásokban is gyökerezik. Innen a hahóti mátkavasárnap elnevezés.

Szinte minden népnél megtaláljuk, a Balkánon még napjainkban is a testvérré fogadás különböző fokozatait és változatait.* Lényege az, hogy nem vérrokon legények vagy leányok, vagy ritkábban legények és leányok különböző szertartások közben – egymás véréből isznak, keresztényeknél együtt áldoznak – egész életükre testvérül fogadják egymást.* Halálig ragaszkodnak egymáshoz, mindenben segítik egymást, jobban mint édestestvérüket. Ez a szokás a kereszténységgel sem szűnt meg. A lelki rokonság keresztszülék és keresztgyermekek, továbbá kereszttestvérek között ennek a szublimációja, átlelkiesítése.

Göcsejben fehérvasárnap délutánján a gyermekek, ifjak, leányok a falu valamelyik alkalmas helyén, templomnál, haranglábnál, kocsmánál összejőve, az egykorúak ezen szavakkal: komáll meg velem! vagy: koma, koma komállunk meg! továbbá: mátka, mátka, mátkállunk, száz esztendeig szánkállunk! – tojáscserére szólítják föl egymást. A felszólított, ha a tojás tetszik neki, a komaságot elfogadja és e szavakkal: mától fogva komák vagyunk – tojásaikat kicserélik. Többel is lehet komálni.

A nagyobb lányok, a legtöbb helyen a hímestojást házhoz küldik, kiszemelt leánytársuknak. Egy-két kisebb lány viszi el a tojásokat fehérbe öltözve, a kisebbek koszorúval a fejükön, koszorús, pántlikás bottal a kezükben. A mátkatálba egy üveg bort és néhány tojást tesznek. Az üvegre perecet akasztanak. Ha ketten mennek, rendszerint mindketten fogják a tányért és úgy viszik. A megtisztelt leány a tojásokból kettőt vesz el és egyet ad helyettük, vagy megfordítva. Ha ugyanannyit adnának vissza, az nem volna mátkálás, hanem csak kicserélés.

Göcsej más vidékén régebben öt leány vitte el a mátkatálat és több lányhoz is mentek. A kiszemelt mátkához e szavakkal léptek be: N. N. tiszteli, ha megmátkálná a tojást! A tojások kiváltása után az illetők egymást kegyelmezik, azaz magázzák még a gyerekek is és mátka-, vagy komaasszony megszólítás járja még akkor is, ha asszonykorukban nem is keresztelnének egymásnak gyermeket. A legények a komálásnak már nem tulajdonítanak akkora fontosságot, mint a leányok. Az ily módon létrejött komaság neve: tikmony-, vagy tojáskoma.*

Somogyban, így Karádon a leányok ünnepi ruhába öltözve keresik föl azokat, akikkel komálni akarnak. Szép fehér tányérra tesznek egy palack bort, köréje egy-két hímestojást és perecet. A leány azután fehér kendővel letakarja és úgy viszi el kiszemelt komaasszonyának. Ilyenkor különböző mondókák kíséretében átnyújtják a tálat és összecsókolóznak. Ilyen mondóka:

A napnak Ormánságban mátkázóvasárnap a neve.* Valamikor még a századforduló táján a nagylány vitte legkedvesebb lánypajtásának, leendő komaasszonyának az életreszóló mátkaság jegyét, a szép tarka keszkenyővel letakart mátkatálat. Kicsiny fanyélen keresztben álló gyufavastag bádogcső végébe ecsetformán selyemfonalat húztak. Ez volt a tojáshímező gica. Ezzel hímezték azokat a tojásokat, amelyek a komatálból kikandikáltak. Maga a lány festette őket: Karján többszörösen körültekert, cafrangos szélű, szödött pánk, sült-főtt perec. Ez is a Lány készítése volt. A tál közepén szép csokor pántlika, közte papírlap, ezzel a versikével:

Mátka, mátka, mátkázzunk,
Hónap délre komázzunk.
Ha éljünk, ha haljunk,
Mindig mátkák maradjunk.

Bement a lány a házba, megcsókolta a leendő mátkáját és átadta neki a mátkatálat. Ha a lány a mátkaságot elfogadta, akkor visszacsókolta, elvette a tálat és megköszönte. A következő évben már ő is viszonozta a tálküldést. Előfordult azonban, hogy akkorra már komatál lett belőle.

A mátkázás megbecsülése volt az egész háznak. Sírig tartott és kedves volt hallani, amikor öregasszonyok is mátkámozták egymást. A halott asszonyt mátkája nyújtóztatta ki. Mint mondogatta ilyenkor: együtt estűdtünk, együtt vëradtunk, vagyis este, reggel együtt voltunk valamikor.*

Drávaszentesen a napnak komica, kumica a neve:

Vásárosdombó új, farsangi menyecskéi fehérvasárnap menyasszonyi ruhájukban szoktak a misére menni, a koszorút és fátyolt azonban már nem teszik föl.*

Somlóvásárhely leányai fehérvasárnap litánia után meg szokták kerülni a falut, miközben erre az alkalomra szóló nótát daloltak: Járj, járj zöld ág… Ez nyilván a húsvéti határjárás hagyományának sajátos helyi megnyilatkozása: szüzek hárítják el a gonosz ártalmat a faluról.*

Gyöngyös városában a mátkatál küldéséből az eredeti indíték már teljesen kiveszett, jellege szerint házassági puhatolódzássá lett és pünkösd napjára került át. Múlt századvégi följegyzés* szerint a lányok kedvesüktől, a legények viszont a lányoktól szoktak mátkatálat kapni. A legény lányt, a lány pedig legényt kér föl rokonai közül. Ennek a kezébe ad egy palack bort, amelynek nyakán cérnára fűzött orgonakoszorú van. Egy porcelán tányérban pedig pattogatott kukorica, cukor, pirostojás, mézeskalács, dió és más olyan csemegék vannak, amelyek ékesítik a tányért. Egy fehér kendőbe kalács van belekötve. A palackkal, tányérral és kendővel az illető rokon odamegy, ahova küldik. Ha elfogadják a mátkatálat, ez azt jelenti, hogy a küldő vonzalma szíves viszonzásra talál, amit azzal is kifejezésre juttatnak, hogy most már a maga mátkatálát küldi cserébe. Az el nem fogadás tehát visszautasítást jelent és mátkatálat másnak viszik.

Hasonló szokás a múlt század derekán Eger városában is pünkösdkor virágzott.*

A mátkálásra a barkó Szentsimon öregjei is emlékeznek. Az összemátkásodó lányok ezentúl halálukig magázták és így szólították egymást: Mari mátkám, mátkámasszony.* Kántorpoézisra valló versüknek már csak a legelejét tudták:

Szép fehérvasárnap a mi ünnepünk,
Töltse be örömmel a mi szívünk, lelkünk.*

A szokás még föltétlenül középkori liturgikus hagyományainkban gyökerezik, hiszen megőrzött régiségként az elszigetelődött moldvai csángók körében is él. Itt mátkaváltó vasárnap* a neve: „húsvét után egy hétre volt a mátkaváltó vasárnap. Akkor két leány összeállott, ki csak úgy akart mind – az volt a szokás – mátkát váltani. Akkor a két leány keresett egy keresztanyát magiknak. Akkor a keresztanya a két leánynak összefogta a keziket: ha ezen a világon voltunk barátok; virisórák (unokatestvérek), másik világon, meg ezen a világon es legyünk mátkások. Akkor a keresztanya elvágta a keziket, azt mondta: az Isten adjon szerencsét, szerencsés órában legyen!”

Gajcsána moldvai magyar faluban a szokásnak a vésároskodás, összevésároskodás a neve. A szó nyilvánvalóan a román virisora, ver, verisoara átvétele. Két lány vagy két legény mátkázó vasárnapján két pirostojást fog. Közben ezt mondják: vére, vére; hótig vére, hótunk után testvér. Most csokkantanak. Amelyiké összetörik, azt a tojást közösen megeszik: Ezután unokatestvérnek tekintik egymást.*

A moldvai Bákó és Román vidékén* tojást cserélve, leányok leányt, fiúk fiút választanak mátkának. Ezután a lányok mátka, a fiúk, legények pedig koma névvel illetik egymást. Ilyenkor „a leányok tesznek egy keresztanyát, a fiúk egy keresztapát. Egy idősebb lány vagy legény.” A két mátka, illetőleg koma ezután „jobb kezébe fogja a tojást, s a kicsid ujjikat összekapcsolják a jobb kezükhöz, a keresztanya pedig gyertyát gyújt, és bal kezébe fogja a gyertyát, jobb kezivel pedig alulról fölfelé elvágja, elválasztja kezeiket, s mondja: ezen a világon lejetek mátkások, s a másvilágon lejetek testvérek. Vaj komások, a fiúnak. Aztán többet nem es teggetik egymást; hanem kendezik.”

 

Az erdélyi románoknál a mátkálásnak keresztbarátság (fratie de cruce) a neve és a húsvét utáni negyedik csütörtökön, Tódor napján ünneplik. A régi Alsófehér románjai körében két férfi kenyér és só fölött ezt az esküt mondja el: testvéred leszek halálig. Inkább válok meg a kenyértől és sótól, mind tőled. Ezzel a két férfi „keresztbarát” lesz. Egymást frate, fertate megszólítással illetik. A Küküllő mentén a lányok hasonlóképpen kötnek szövetséget. Nevük surata, vagy ver, verisoara. Csak egy személlyel lehet ilyen barátságot kötni. Házasság után már szövetség nem születhet. A kapcsolatnak csak a halál vet véget. Mikor az egyiket temetik, a másik hajadonfővel tartozik a koporsót kísérni. Amíg él, így emlegeti: volt egy kereszttestvérem, de nem volt szerencsém hozzá. A keresztbarátok gyermekei között házasság nem jöhetett létre. Mindig jó egyetértésben éltek, nem civakodtak, egymás titkait el nem árulták, jóban-rosszban összetartottak, szinte két lélek egy testben.*

A hagyomány a muraközi vendek körében is él. A legények szövetkezését bratinstvo, a lányokét sestrinje néven emlegetik. Fehérvasárnap a legények, lányok valamelyik házba összejönnek. Hideg ételt, tojást, bort hoznak magukkal. Esznek, majd tojást cserélnek egymással. Megfogadják, hogy egymást mindig szeretni és magázni (postuvati) fogják.*

 

Agnus Dei, vagy röviden agnus névvel illetik azokat a viaszképeket, amelyeket régebben a pápa fehérvasárnap a Santa Croce in Gerusalemme templomában a húsvéti gyertya maradványaiból szentelt. Alakjuk hosszúkás, egyik felükön könyvön fekvő bárány keresztes lobogóval. Feliratuk: Ecce Agnus Dei, qui tollit peccata mundi. Alul a pápa neve, uralkodásának éve és a folyó év. A másik felükön valamelyik szent, rendszerint Lőrinc és Damasus képe.*

Az Agnus Dei szentelménynek számít. Eredeti célzata szerint pogány szokást helyettesít, illetőleg nemesít meg. A pogány rómaiak ugyanis illetlen képekkel jelölt érmeket akasztottak gyermekeik nyakára a megigézések ellen. Az Agnus Dei viselőjét a megváltás titkaira, a húsvéti Bárányra emlékezteti, továbbá megóvja a kísértésektől, a lélek különböző ártalmaitól, a vihar, villámlás, jégeső, tűzvész, járvány, árvíz csapásaitól. A nehézkeseket megkíméli a szerencsétlen szüléstől, minden híveket pedig a hirtelen haláltól.

Az Agnus Dei hazánkban sem volt valamikor ismeretlen. Így megemlékeznek róla a pannonhalmi főapátság régi leltárai.* Amikor Alamizsnás Szent János ereklyéit a pozsonyi káptalannak átadták (1530), leltárt is készítettek. Ebben olvasható: In vna pixide sunt agnus Dei. Item In vna catula lignea continetur similiter Agnus Dei.*

A XVI. század végén a váradi jezsuita misszió ördögűzésre használta. Ugyanebben az időben Fenes faluban egy gazdának kigyulladt a háza és már hatalmas lángok nyaldosták. Az ott működő jezsuita atya tanácsára a gazda ilyen Agnus Dei-t tartott a lángok fölé, és a tűz egyszeriben kialudt.*

 

A protestáns Magyari István természetesen már rosszallóan szól róla: illyen emberi szerzés ez, hogy bizonyos napokon az pápa olajjal elegyített fehér viaszból valami apró bárányképeket csinál. Azokat Istennek bárányának nevezi, az Szent János ellen, ki az Krisztust mondja annak lenni. És azokról az képekről azt tanítja a pápa, hogy ha ki nyakában viseli, tehát szintén úgy elmossa bűnét, mint az Úr Krisztus vére. Hogy az villámlást elűzi, gyermekszülőket megtart, és tűztől, víztől megoltalmaz. Melynél mi lehet ég alatt nagyobb káromlás?*

 

A barokk időkben több helyen oltárok, szobrok, hathatós díszeként is szerepel. Pálffy Tamás Csanádi püspök több ilyen bárányt és olvasót küldött (1657) helytartójának, a Szeged-alsóvárosi barátok gárgyánjának. Ezek sajnos, nem maradtak ránk. Az 1674. évi Canonica Visitatio szerint Nagyhőflány templomában négy Agnus Dei volt.*

Apor Péter írja, hogy a kolozsvári jezsuita kollégium deákjai húshagyói vendégeskedés alkalmával olvasót, szentképet, Agnus Dei-t kaptak a páterektől ajándékba.* A pécsi jezsuita misszió hatására a XVIII. században elterjedt az Agnus Dei nyakéremként való viselése egész Baranyában.*

Még manapság is láttunk belőlük a rozsnyai székesegyház, váci franciskánus templom, továbbá Péliföldszentkereszt búcsújáró kápolnájának oltárain. Kultikus célzatukról azonban már a papság sem tud: egyszerűen dísznek tekintik.

 Középkori okleveleinkben föltűnik a fehérhétfő* is, vagyis a fehérvasárnapot követő hétfő.

Sokfelé fehérvasárnap a gyermekek első szentáldozásának ünnepe. Hagyományvilága kevéssé ismeretes. Szil rábaközi faluban az elsőáldozókkal szüleik, keresztszüleik is együtt áldoznak.

 


Hátra Kezdőlap Előre

 

Ossza meg:

Nagy esők jönnek

Jönnek az esők:

Holnap, csütörtökön, szombaton, vasárnap, hétfőn, KIADÓS csapadékra van kilátás!

Péntekig  igyekezzék mindenki a sürgős kerti teendőkkel elvégezni.

valkonya – met

Ossza meg:

Megszületett Császár Dorottya

Ma hajnalban Nagykanizsán megszületett a legifjabb Császár! Dorottya 3,5 kg és 52 cm. Marcsi és a baba jól vannak, a család többi tagja pedig felette boldog!
Gratulálunk Marcsinak, Andrásnak és Dorottyának! No meg a boldog Nagyszülőknek!

Sok Boldogságot!

Ossza meg:

Húsvéthétfő – Április 9.

Régi magyar neve vízbevető hétfő volt.

Erhard névnapja
Hold fogy

A naphoz kötődő népszokás a locsolkodás, ezért néhol vízbevető hétfő néven is ismerték ezt a napot. Egykor vidéken a lányokat a kúthozvályúhoz vitték, és vödörrel leöntötték, de a népszokás ma is, városi környezetben is tovább él. Eredetére nézve termékenységvarázsló célzatú, illetve a víz tisztító hatására is utal. A legények a locsolásért piros vagy hímes tojást kapnak a lányoktól.

A tojáshoz kapcsolódó másik hagyomány a tojást hozó húsvéti nyúl, amely valószínűleg német nyelvterületrőlterjedt el Magyarországon. Egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a szerelmet is jelképezi, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék, szerelmi szimbólum is lehet húsvétkor.

E napon történt:

 

Ossza meg: