Valkonya

Az esztendőnek hamarosan megint lezárul egy fejezete. Egy viszonylag hosszú fejezete, ami Szent Mihály napjától Katalin napig tartott.
Szokása volt faluhelyen ebben az időben a lakodalmaknak és egyéb mulatságoknak  egészen az Adventböjt kezdetéig.
Katalin – bálokat is rendre tartottak, mely hagyományt ismét kezdik feléleszteni, legalábbis ahol nem élt tovább ez a szép régi szokás.

Az időjárás pedig rendesen beszürkül így november vége felé járva, a Napot is csak ritkán látjuk, s még a nappalok is jócskán rövidülnek.
Még vissza van egy kerek hónap Karácsonyig.
Meg egy szent Advent…

Életünk ritmusa is mintha megváltozna ezeken a novemberi ködös napokon.
Ellentétben a tavasz lüktető frissességével, most csend honol már a határban.
Néha felbőg ugyan egy – egy motorfűrész, felrikolt valahonnan a kúszó felhők alól egy vándormadár,
de  alapvetően csend van . Csend, ami nem félelmetes, nem ismeretlen, nem idegen.

November végi, őszutó csendje.
Amikor már lehullott a levél  a fákról, és avar alatt tüskés gombolyag szunnyad.
Ilyen most a világ  odakint…

hóharmat