Édesapám soha nem mulasztotta el, hogy Nőnapon virággal érkezzen haza, és köszöntse édesanyámat. Zárkózott és hallgatag ember volt, őhozzá képest én szószátyár fecsegő vagyok, de ha az alkalom úgy kívánta, szívét kitáró gáláns lovag is tudott lenni. Mondom, nőnapra mindig hozott virágot édesanyámnak. Leginkább hóvirágot vagy ibolyát, ahogy az időjárás szeszélye diktálta.
Azóta sok minden megváltozott, pl. betiltották a hóvirág szedését és árusítását. De úgy ismertem apámat, hogy már csak vagányságból is, ma is vinne hóvirágot édesanyámnak.
Férfiak számára a nőnap egy kicsit a jóvátétel napja is. Hiszen nap mint nap gyűlik az az adósság, amivel a különféle rendű és rangú nőknek tartozunk. Utolérjük-e magunkat valaha? Aligha. De a mai napon legalább törlesztünk egy kicsit az adósságból.
Kedves Valkonyai Lányok, Asszonyok! 
Fogadjátok jó szívvel e néhány jó szót, és higgyétek el, hálásak vagyunk Nektek, még ha olykor úgy tűnik is, megfeledkezünk Rólatok. Igenis, szükségünk van Rátok, és reméljük, tudunk adni Nektek több megbecsülést és szeretetet, amire viszont Nektek van szükségetek. Jusson Nektek minden napra és minden órában ÁLDÁS, BÉKESSÉG!
