Legfontosabb tudnivaló, hogy Valkonyán is voltak, előfordulhat, hogy manapság is vannak. Amikor 1913-ban összeírták, hogy az itt lakók hogyan nevezik Zala megye – s benne Valkonya – tájait, dűlőit, hegy-völgyeit, lejegyezték az egyes helyekhez kapcsolódó hagyományokat.
(Az erről szóló bejegyzés itt található >>>)
Például ilyen formán:
„Pali dombja. Régen irtás volt, és egy Pali nevű ember fogta művelés alá. Mások szerint egy Pali nevű gyengeelméjű ember szokott a domboldalon üldögélni.”
– Ha földi dolgokra ilyen eltérő módon emlékeznek az emberek, gondolni lehet, hogy a földöntúli dolgokra még inkább! Földöntúli lénnyel találkozni megrázó élmény, s a meglepetés hatása alatt nem is sikerül pontosan megfigyelni, amit lát az illető. Az emlékek azután elhomályosulnak, összekeverednek mások elbeszéléseivel, a fantázia képeivel.
A Sorokki legelőről így vallott valaki: „A babonás hiedelmek szerint a lámpásosok jártak erre éjfelenként. Óriási lámpaalakú emberek voltak, de a nép megszokta őket, és már nem féltek tőlük.”
Nehéz egyértelmű választ adni arra, hogy milyenek a ludvércek („hogy néznek ki?”).
A ludvérc gyűjtőfogalom: a magyar népi hitvilág több, egymástól bizonyos fokig megkülönböztethető természetfeletti lényeit nevezik így. Közös bennük, hogy valamilyen formában tüzes jelenségek; férfi- vagy nő alakot tudnak felvenni; és segítő-ártó szellemek. Alakjuk lehet „csirke”, „apró emberke” és „ördögszerető”.
1. A ludvérc, másképpen lidérc, iglic, ihlic, lüdérc, piritusz. mit-mitke, vagy ördög— nem mindennapi módon kerül az ember közelébe. Úgy lehet hozzájutni, hogy valaki a hóna alatt kikölti fekete tyúk első tojását. Azután együtt él gazdájával. Ha férfi az illető, akkor nővé változik, ha nő a gazdája, akkor férfivá. Gazdája a kebelén hordja, akit éjjel nyom (lidércnyomás). Vérét szívja, amitől a gazda legyengül vagy meghal. De gazdájának minden kívánságát teljesíti, ha az felel a ludvérc kérdésére: „mit hozzak? mit-mit-mit?” Pl. pénzt hoz, és gazdája meggazdagszik. Sótlan, visszafelé kavart kásával kell etetni.
Úgy lehet tőle megszabadulni, ha teljesíthetetlen feladatot ad neki a gazdája. Pl. hozzon homokot kötélben, vagy rostában vizet – ettől elpusztul. Vagy beékelik egy fába. Elterjedt hiedelem szerint az ördöggel cimborál. Néhol tüzes alakban is megjelenik.
2. „Apró emberke” néven nevezik Zalában a segítő-ártó lényt. Sok rokon vonása van a „csirkével”. Nevei még: piritusz, ördög, földi ördög, fődön föllü való ördög, mándli. Általában véletlenül találják vagy vásárolják, rongyba, dobozba, tarisznyába téve. Aki meg akar tőle szabadulni, éppen így tegyen. Sokszor nem jelenik meg, csak onnan lehet tudni, hogy gazdája hirtelen meggazdagszik vagy rendkívüli dolgokra képes („ördöge van”).
3. Az „ördögszerető”, másképpen lucfir, több figura keveredése. Éjjel fényjelenség alakjában repül a levegőben, mint tüzes petrence, nyomorúd, ostor, ritkábban tüzes madár. Közben tüzet szór. Emberalakjának lólába van. Úgy ismerik föl, hogy a fonóban leejtett orsó után nyúl, és meglátják a lólábát („kilóg a lóláb”). A házba kéményen át jut be, szeretőjét szerencsétlenné teszi. Távoztakor lepiszkítja a ház falát.
Védekezni lehet ellene gatyamadzaggal, övcsattal, ujjak összekapcsolásával.
A hagyományvilágban nehezen választható el a tüzes kerék alakjában megjelenő kísértetektől, ill. a tüzesembertől és a lidércfénytől.
A „tüzesember” ember alakú, tűztestű kísértet, éjszakánként a határban bolyong, aki lámpát visz, gyakran láncot húz maga után („láncosok”). A földet méri, míg le nem vezekli bűnét.
Az éjjel kint járókat követi, őt utolérni nem lehet.
„Lámpás”: égő, magától mozgó lámpa formájában elképzelt, a tüzesemberhez sokban hasonlító lény.
„Lidérc”: Rossz útra, mocsárba csábító bolyongó, táncoló láng.
„Gyertyás”: Zalában minden fajta rendkívüli életű vagy halálú kísértet tüzes alakja, vagy ember alakú kísértet égő ujja.
Legutóbbi hozzászólások