Szeptemberben mindig Petőfi örök érvényű sorai jutnak eszembe. Valahogy mindig megremegteti az ember lelkét ez a vers, ez a költői évszak és az elmúlás megújúló érzése.
De magában hordoz valami megfoghatatlan szépséget, varázst is.
Mindig is szerettem ezt az évszakot.
A szarvasok bőgését.
A pattogó kályha melegét.
A potyogó dió, gesztenye utáni görnyedést a hegyen.
A vargánya ízét.
A csípős , páraszagú hajnalokat.
Isten hozott kedves ősz, ha vártunk, ha nem itt vagy, s jó hogy itt vagy régi, jó és bölcs tanítómesterünk.
Köd előtte, köd utána – ez az ősz.
Varázslat, minden napja.
Isten éltesse a Máriákat!
hoharmat
