Az igazi tavasz eljövetelét faluhelyen régen Húsvét előtt egy héttel a virágvasárnap jelzi.
Az Egyház e napon végzi a barkaszentelés szertartását.
Ezen a napon – főleg Nyitra vidékén, Mátyus földjén és az Ipoly mentén – szokás volt egykor, hogy az ócska ruhákba menyasszonynak öltöztetett szalmabábut, ami a telet jelképezte, a lányok közrefogták és kivitték a falu határában folydogáló patakra vagy folyóra és közben énekelték:
,, Haj ki kiszi, kiszőce
A másik határba!
Gyere be, sódar,
A mi kis kamránkba!
Kivisszük a betegséget,
Behozzuk az egészséget!
Haj ki kiszi, haj!
Amikor odaértek a folyóhoz, ismét elénekelték a fenti a dalt, a szalmabábut beledobták a folyóba, vagy ahol nem volt a közelben folyóvíz, ott elégették.
Ennek a szokásnak a lényegét maga a szöveg is elmondja: kiviszik a telet, a bajt, a betegséget a faluból, s behozzák a tavaszt az egészséget. Sőt, úgy tartották , hogy azok a lányok, akik kivitték a bábut, abban az évben férjhez is mennek.
De arra azért vigyáztak, hogy a kiszét messze dobják be a patakba, nehogy a gyerekek elérjék, kihalásszák, és visszahozzák a faluba, mert akkor azok a lányok, akik kivitték, mégse mennek férjhez azon a tavaszon.
Hát Istenem, milyen babonásak voltak ezek az emberek, gondoljuk…
De biztos, hogy a mai ember jobban ( okosabban) gondolkodik?
Lehet, hogy ,,naivabbak” voltak, de egy biztos sokkal boldogabbak is voltak egyben ezek a ,, régi emberek”.
Úgy gondolom.
A karácsony mellett a húsvét az esztendő másik legnagyobb ünnepe.
Az asszonyok nagy szorgalommal takarítanak, meszelnek, hogy húsvétra
tisztaság, rend legyen a házban és a ház körül.
Ez egyben a tavaszi nagytakarítás. Később, a nagy dologidő beálltával már kevesebbet tudnak törődni a házi munkákkal.
A Nógrád megyei Érsekvadkerten szokásos, hogy húsvétvasárnap este a legények sorra járják a lányos házakat, megállnak az ablakok előtt, énekelnek, beköszönnek, bekiáltják a leányok nevét és tojást kérnek ajándékba.
A lányok kiadják a már megfestett tojásokat, s ha már elegendő összegyűlt, egy háznál a legények szalonnával megsütik.
Országszerte húsvéthétfő reggelén indulnak a legények locsolkodni.
Faluhelyen persze hideg, friss kútvízzel!
Több legény együtt jár öntözködni. Beköszönnek a lányos házba és kis versikét mondanak: ( pl.: )
,, Ákom – bákom berkenye,
Szagos húsvét reggele,
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot…”
Ezután, mert a leányzó hiába is ellenkezik, megfogják, odaviszik a kúthoz és a nyakába zúdítanak egy – két veder
vizet. A húsvéthétfőt épp e szokás miatt sok helyen vízbe vető vagy vízhányó hétfőnek nevezik.
A lányok illendően megköszönik az öntözködést és megkínálják a legényeket hímes tojással.
Benn a házban terített asztal várja az öntözködő legényeket, akiket süteménnyel, pálinkával, borral kínál a jó házigazda.
De nem sokat időzhetnek egy – egy háznál, mert tovább kell menniök, hiszen még sok leány várja, hogy megöntözzék…
Nem szabad egyet sem kihagyni, mert az bizony sértésszámba megy.
A festett hímes tojás elterjedése igen régi múltra terjed vissza.
Az irániak, sőt még a kínaiak szokásaiban is fellelhető. A tojás mindig az újjászülető élet jelképe volt, s ez a jelentése a
mai napig fennmaradt, s ez él az öntözködésért járó tojásajándékban is.
Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad – é locsolni? 🙂
Minden Valkonyainak jó húsvéti készülődést kívánok!
Péter
