A fiatalság tavaszi örömünnepe május 1., a májusfa állításának ideje. A 15. századtól kezdődően szólnak forrásaink
májusfa állításáról, az idegen eredetű szokás azonban bizonyosan régebbi.
Egy 19. századi szokásgyűjtemény a májusfa eredetét így írja le:
,, Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk lett egy Valburga nevű szűz hajadon, emezt ebbeli cselekvényéért a pogányok tisztátalan személynek nyílvánították és rágalmazták.
A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette a vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott,
s erre alig múlt el egy – két óra, midőn a pogányok szeme láttára a leszúrt bot kizöldült. Ez Szent Jakab apostol napjára
virradóra ( május 1. ) történt. Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak magas zöldfát jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt
felállítani, mégpedig ha lehet, észrevétlenül.”
Egyes helyeken valóban minden lánynak külön májusfát állítottak a legények. Éjszaka vágták ki az erdőn a fát, és
május elsejére virradóra többnyire titokban állították fel. A két világháború között – polgári hatásra – divatba jött az
éjjeli zene, a szerenád is május elsején.
Májusfa lehet a sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa, amelynek csak a tetején hagyták meg a lombját,
vagy lehet pusztán egy virágzó, zöldellő ág is.
Az udvarlási szándék komolyságát jelentette a fa fajtája és persze a mérete is.
A Nyugat – Dunántúlon és a Felvidéken május elsején állított májusfát többnyire pünkösdkor bontották le,
mely eseményt ,,májusfa – kitáncolás” nevezettel tisztességgel meg is ünnepeltek.
Valkonya rendhagyó módon már ma reggelre májusfát állított, falunk büszkeségére és dicső fényére való tekintettel…
Szép május elsejei majálist mindenkinek!
HP
