Már a böjtben vagyunk, ma, hamvazószerdával megkezdődött a 7 hetes időszak.
Felkészülés lélekben a Húsvétra, legnagyobb keresztény ünnepünkre.
Lényegében olyan , mint a Karácsony előtti advent.
De ez a hét még nem teljes, a neve is ebből adódik Csonkahét, mert mával kezdődik el.
Torkoshétnek, húshagyóhétnek is nevezik egyes helyeken.
Torkoscsütörtökön (holnap) még megették a húshagyókeddi maradékot.
A 20. század elején még falvakban az idős asszonyok
a Krisztus Urunk töviskoronája zsolozsmát elmondták ezen a héten pénteken.
A Szatmár vármegyei németek körében élt a sajbózás hagyomány, melyet a böjt 1. vasárnapján tartottak.
Nagy tüzet gyújtottak és középen kifúrt szélein elvékonyított fa lapokat a tűzbe tartották és amikor már égett
a parázsló korongot messzire hajították és az tűzcsóvát húzott a sötétben.
Az első sajbót mindig Szűz Mária és Szent József tiszteletére hajították el.
A téltemetés egyik formája volt ez is.
A Nap serkentése, világosságának erősítése volt a célja a rítusnak.
Magyarország és Erdély több vidékén ismert volt a tüzeskerék gyújtás hagyománya is.
Az esztendőnek mindenképp az egyik legérdekesebb, legizgalmasabb időszakába 7 hetébe léptünk ma,
melynek nem más lesz a csúcspontja, mint a csodálatos tavaszi Húsvét ünnepünk…
Idén egy nagyon fontos mezőgazdasági határnapra: Szent György napjára esik majd 🙂
Ha lesz egy kis szerencsénk, mire kiérünk a Nagyböjtből, akár már nyárias idő is lehet!
Régen úgy tartották Szent Györgyig nem szabad leülni a földre, mert még felfázik az ember!
Várjuk tehát a Nagyböjt végét:- a feltámadást
– a jó időt…
S a böjt végeztével pedig, mire már a legtöbb fa elvirágzik már és a Jóisten is kegyébe fogadott bennünket, gyarló lelkeket( nem fagy el… ) már megláthatjuk az első kicsi gyümölcsöket a fáinkon.
Jó készülődést… 🙂
