News

Energia

Kertművelés

Ökológia

Képeinkből

934 majusfa2017124 szilveszter20130027 Argentina, Dél- Amerika, Domina Zsóka 2012 valkonya_jatszoter104 169 hpim6927 ludverc2012076 42 dscf1135_lud majusfa2017069 ludverc2015r104 dsc_0590 Németh Józsefné majusfa2017187 pres2017058 Franciska a mesemondó dsc-124 vegyes-032 gyereknap2017025 valkonya_jatszoter020

Hírcsoportok

Március

Márai Sándor írása az első tavaszi hónapunkról:

,,Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megértem érkezésed, Március!

Az influenzán át gázoltunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából,bányalégből

érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.

Ezt énekelem: üdvözöllek, Március!

Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is.

Március külön évszak, semmi köze télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a

minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot.

Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február.

Nincs külön dallama, nincs nagy tétele, ez a közzene.

Észreveszem, hogy néhány napja másképp ébredek. Ilyesmit gondolok, félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni!

Vagy: hátha, megpróbálom!

Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem

próbálom meg, belenyugszom.

Közben történt valami.

A külső világban még nincs nyoma. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait,

világraszóló újdonságait.  A díszletek még téliek.  Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull.

Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt  gondolom: Isten neki, még egyszer!

 

Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva,

nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet.

Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének.

Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem

tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még.

De már ilyesmit gondolok: ,, Talpra, magyar! ”

Egyáltalán, márciusban mindig Petőfit olvasom, néha hangosan is.

 

Dideregve és kiváncsian ülünk a fényben,az égre nézünk.

Nem várunk semmi különösen jót.

De örülünk, hogy kezdik. “

Hozzászólás

  

  

  

*