Decem (tizedik) szóból eredő hónapnév a romulusi év (Római Birodalomból ) emlékét őrzi, amikor 10 hónapból állt az esztendő.
Miután a pásztorok téli szálláshelyükre hajtották az állatokat, megtartották a Faunalia ünnepet.
Búcsúztak Faunustól (erdők, mezők istene), mulatságokat rendeztek.
A férjes asszonyok Bona Deát (,, jó Istennő”) köszöntötték.
A Saturnalia napjain Saturnust ( a vetés istensége) ünnepelték.
A felebaráti szeretet időszakában a rokonok, az ismerősök megajándékozták egymást.
Aztán a szaturnáliák zajos mulatozása Krisztus és a kereszténység megszületésével a betlehemi Megváltónk
ünnepévé magasztosult.
Karácsony hava az advent /eljövetel/ jegyében telik, amikor lélekben felkészülünk a közelgő Karácsonyra.
A kis-farsang időszakát követte és régebben böjti időszak volt az advent is ( Kis-böjt, Adventböjt ).
Az emberek tartózkodtak a hangos, zajos eseményektől, amelyek alól talán csak az ilyenkor hagyományos disznóvágások jelentettek kivételt.
A hagyomány szerint András (11.30.) vagy Ferenc (12.03.) – napján kezdődött a hízók levágása, hogy az ünnepekre már finom falatok kerülhessenek a tányérba… illetve a finom lesütött hús bele a ,,véndőbe”…
Mottó:
Alattad a föld, fölötted az ég,
benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Ludvércjáráskor, Valkonyán, 2010. szeptember 18.
Ne féljetek!
Egykor a világot — a nagy történelmet és a mindennapi életet egyaránt — úgy próbálták megérteni őseink, hogy önállóan létező jó és rossz lények (tündérek, boszorkányok, ludvércek s egyebek) létezését feltételezték, s mindazt, ami történt, az ő befolyásuknak tulajdonították. A jóktól védelmet kértek, a rosszaktól féltek. Az élet elég reménytelennek tűnt…
Mint azt áprilisban ígértük – Gyuri kiegészítette az erdészeti katasztert. Így már nincs Valkonyának olyan dűlője, útja, rétje, dombja, aminek ne tudnánk a hagyományos nevét és történetét. Ide kattintva már a teljes listát olvashatjuk >>>
Köszönjük Belső Franciska hajdani valkonyai tanítónak, aki egybegyűjtötte és lejegyezte. Valamint azon régi valkonyaiaknak, akik megőrizték és ránk örökítették mindezt.
Ahogy minden esztendőben, idén is áthajtották Valkonyán a birkanyájat. Mint rendesen, most is a fekete szamár vezette a gyapjas társulatot, és mint megtudtuk, idén is gyalog jöttek, amit ilyen buszjegy árak mellett nem is csodálhatunk!
2010. szeptember 18-án, a már több száz esztendeje a környék erdeiben lakozó lámpásosok, láncosok, titokzatos ludvércek, mit-mitkék valamint egyéb hasonlatos szerzetek, napszállta után ismét „végigkisértik” a falut.
Ezen jeles eseményre sok szeretettel várunk minden érdeklődőt.
Nagy örömmel fogadnánk ha tiszteletüket tennénk nem helybéli „ludvércek” is (had szálljon inunkba a bátorság), mert sejtelmünk szerint a környező falvak erdeiben, sőt hazánk jónéhány táján lakoznak lidérces szerzetek, akik szeretnék magukat megmutatni az est beálltával és igényt tartanak a „Valkonya legludvércebbike” díjra. (Segédlet a jelmezkészítéshez>>)
Mielőtt napszálltával megérkeznek a lidérces szerzetek, egy egész napos vidám együttléttel igyekszünk egymást és magunkat bátorítani
Szeptember 18-án jönnek a ludvércek, mit-mitkék, láncosok és más hasonló lidérces szerzetek. Az egész napos rendezvényen ismét lesz főzőverseny, kézműves foglalkozás, vetélkedő, miegymás. Az új színpadon a messze földön méltán híres Valkonyai Csepűrágók páratlan irodalmi esttel és színi előadással sokkolják a nagyérdeműt.
A „ludvércjárás” részletes programja hamarosan olvasható lesz honlapunkon. Minden, az eseménnyel kapcsolatos ötletet nagy szeretettel várunk, illetve kérjük mindazoknak a jelentkezését, akik munkájukkal szívesen hozzájárulnának a jeles nap sikeréhez. A rendezvény fő szervezője Hársfalvi Marcsi, de Gabinál, Gyurinál is lehet jelezni a segítő szándékot. No meg itt a honlapunkon is, a megjegyzés rovatban vagy a kapcsolódó fórumon >>>
Az est lidércfénypontja a ludvércek, láncosok, lámpásosok, mit-mitkét, lidércek felvonulása. Itt az ideje elkezdeni a jelmezek varrását! Erre az éjszakai lidércnyomásra szeretettel várunk minden önjelölt lidércet, miegymást – lámpásokkal, gyertyákkal, szentjánosbogárral, fluoreszkáló izékkel vagy bármilyen egyéb világító eszközzel -, illetve mindenkit, aki részese akar lenni a „hátborzongató” eseménynek!
Legfontosabb tudnivaló, hogy Valkonyán is voltak, előfordulhat, hogy manapság is vannak. Amikor 1913-ban összeírták, hogy az itt lakók hogyan nevezik Zala megye – s benne Valkonya – tájait, dűlőit, hegy-völgyeit, lejegyezték az egyes helyekhez kapcsolódó hagyományokat.
„Pali dombja. Régen irtás volt, és egy Pali nevű ember fogta művelés alá. Mások szerint egy Pali nevű gyengeelméjű ember szokott a domboldalon üldögélni.”
– Ha földi dolgokra ilyen eltérő módon emlékeznek az emberek, gondolni lehet, hogy a földöntúli dolgokra még inkább! Földöntúli lénnyel találkozni megrázó élmény, s a meglepetés hatása alatt nem is sikerül pontosan megfigyelni, amit lát az illető. Az emlékek azután elhomályosulnak, összekeverednek mások elbeszéléseivel, a fantázia képeivel.
A Sorokki legelőről így vallott valaki: „A babonás hiedelmek szerint a lámpásosok jártak erre éjfelenként. Óriási lámpaalakú emberek voltak, de a nép megszokta őket, és már nem féltek tőlük.”
Turcsik Gyuri lelkes gyűjtőmunkájának köszönhetően felrakhattam ide az erdészeti katasztert, a Zala megye földrajzi nevei című könyv egyik lapjával együtt.
Érdemes átböngészni! Megtudhatunk belőle sok érdekességet, Valkonyáról és környékéről. No és ezen információk ismeretében már el tudjuk mondani, hol is csalinkáztunk, ha elbóklászunk a faluból, és visszatérvén megkérdik tőlünk a népek: ” no azt merre jártál”!.
Hozzászólás lezárva 
