Pályázati aloldal MFP-KOEB/2021

Pályázati aloldal Zenei tábor 2021

Pályázati aloldal MFP-FFT/2020

Pályázati aloldal MFP-FFT/2019

Pályázati aloldal TOP-3.2.1-16-ZA1-2018-00020

Képeinkből

Fő u. 59. 2000-ben. ludverc2014162 vegyes-058 dscf4616 124 793 782 img20230714122934 ludverc_00074 cimeravatas19 OLYMPUS DIGITAL CAMERA majusfa2012119 ludverc_r2012014 gyereknap2017071 Léránt György, Léránt Gyöngyi, dscf3824 valkonya_ludverc0075 vegyes-006 gyereknap2017011 ludverc2015l026 hpim6972

Hírcsoportok

Támogassa adója 1% -val Valkonya jövőjét

Valkonyai Civil Alkotó
Közösség EgyesületAdószám:
18627727-1-20

Archívum

Kisfarsang vége felé…

Az esztendőnek hamarosan megint lezárul egy fejezete. Egy viszonylag hosszú fejezete, ami Szent Mihály napjától Katalin napig tartott.
Szokása volt faluhelyen ebben az időben a lakodalmaknak és egyéb mulatságoknak  egészen az Adventböjt kezdetéig.
Katalin – bálokat is rendre tartottak, mely hagyományt ismét kezdik feléleszteni, legalábbis ahol nem élt tovább ez a szép régi szokás.

Az időjárás pedig rendesen beszürkül így november vége felé járva, a Napot is csak ritkán látjuk, s még a nappalok is jócskán rövidülnek.
Még vissza van egy kerek hónap Karácsonyig.
Meg egy szent Advent…

Életünk ritmusa is mintha megváltozna ezeken a novemberi ködös napokon.
Ellentétben a tavasz lüktető frissességével, most csend honol már a határban.
Néha felbőg ugyan egy – egy motorfűrész, felrikolt valahonnan a kúszó felhők alól egy vándormadár,
de  alapvetően csend van . Csend, ami nem félelmetes, nem ismeretlen, nem idegen.

November végi, őszutó csendje.
Amikor már lehullott a levél  a fákról, és avar alatt tüskés gombolyag szunnyad.
Ilyen most a világ  odakint…

hóharmat

Ossza meg:

November derekán

Készülődünk a télre.
A kertek felásva, felszántva, ködök járnak a határban. Deresek a reggelek. Hideg szél fúj. Elered az eső, eláll…

A Napot is csak keveset látjuk, s ha látjuk is hunyorgó fénye megkopottan tündököl ilyenkor, november derekán.
Lassan megkezdődik az ünnepi félév, ahogy a kisfarsangi idő véget ér…

Jöhet már egy – egy hózápor is, sőt olykor – olykor komolyabban behavazhat ilyenkor már.
Különösen örültek ennek egykoron az alföldi iccés juhászok, mert nekik a tavasszal megkötött egyezség szerint addig kellett kint tartani legeltetésre az elvállalt nyájat, amíg a birka hátát be nem lepte az első hó…

Pattogó kályha fényénél új tavaszt várunk…

hóharmat

Ossza meg:

November elején

Már az enyészet havában járunk, befejeződnek a mezei munkák Márton nap környékén. Lezárul egy esztendő minden munkájával együtt.
A télig, a Megváltó ünnepéig még van egy szusszanásnyi időnk életünk gyorsvonatának rohanó kocsijából kitekintve.

Még van egy – két fa, ami sárga, leveles.
De már egyre kevesebb…

Hűvös az idő, hidegek a szelek és az eső is gyakorta hullik. Végre…
Nagyon nagy szárazságon vagyunk túl az idén. Most újra ihatnak a szomjazó földek.

Minden elmúlás egyben egy új kezdet. Most még ugyan messzinek tűnnek az első hóvirágok februárban,
de az is itt lesz hamar.

Az idő rohan, a film pereg tovább.
Életünk filmjében minden jelenet, minden képkocka  fontos, egyszeri és megismételhetetlen.

Most a természetben is nehezebb meglátni a szépet, de az ezüst Hold ugyanolyan csodás, mint az évben bármikor, sőt magasabban is jár, mint például a nyáron …

Egymásban is nehéz meglátni sokszor az értéket, a jót. Mondhatni ez mindig egyformán nehéz…
Azért mégis próbáljuk meg, mert tél jön, hideg.

Legalább a lelkünk ne vacogjon…

hóharmat

Ossza meg:

’56 emlékének idején…

1956 október végén hazánk  forradalmi napokat élt meg. ,, egy nép kiáltott, aztán csend lett..” – ahogy írja Márai Sándor.
’56 örökségére minden magyar ember büszke lehet, hiszen egy kis nép bátor tette volt ez, akármilyen tragikus lett a végkifejlete.

Hullik a levél a fákról október végének idején, különösen ha egy – egy erősebb fagy is ,,besegít” már és hóharmat száll erdőre – mezőre,  jelezvén tél tábornok közeledtét.

Október végén gyümölcsfákat ültetünk kertjeinkbe, mert a hagyomány szerint ilyenkor a legalkalmasabb.

Mindenszentekkor, november elsejének estéjén – vagy ahogy a kelták nevezték: az ősök napján – gyertyákat gyújtunk elhunyt szeretteink sírjain.
A borongós, ködös, hideg időben álljunk meg majd egy pillanatra a temetőkben,s ha megérezzük az elmúlás leheletét
egy ima mellett, akkor nézzünk egymásra szeretettel.
És mosolyogjunk  egymásra…
Mert szeretet nélkül élni lehetetlen.
Mindig ez a lényeg, most és majd az elmúlás küszöbén is…

hóharmat

Ossza meg:

Belépve az október második felébe…

Megfogytak már a nappalok, estéink egyre hosszabbak, egyre nyirkosabbak.
A fákról is fogynak a levelek. Egyre szebb és egyre színesebb az aláhulló lomb.
A természet elveszti színeit és ruháját.
Úgy tűnik, mintha mi is elvesztenénk valamit ezekben a hetekben…
Mintha kicsit mi is kevesebbek, szegényebbek lennénk talán?
Sebaj! Tavasszal majd újra rátalálunk…
De csak akkor, ha nagyon figyelünk.

Csupán a felásózott kertek gyarapodnak ezekben a napokban.

A Bakonyban ilyenkor volt szokás kihajtani, makkoltatni a ridegen tartott disznót a ,, régi világban” , a halászok pedig egyet utoljára az éven kivetették még a hálóikat.

Lopakodva, csendesen közeleg a szürke november.

 

hóharmat

Ossza meg:

Kályhagyújtás

A második őszi hónapunkban legtöbbször megérkezik az első komolyabb lehűlés, sokszor már dérrel, faggyal karöltve.
,, Bedurrantunk ” kályháinkba, hiszen házunk fala is lehűl már októberre, Ősz havára. Hajnalban ködök járnak.

Sárgul már a fákon a falevél, peregnek lefelé az első színes levelek. A természet aludni készül, ruhájától búcsúzik. Egyre nehezebben találjuk meg a gombát a gyarapodó avarba mélyülő lépteink nyomán…

Ez már egyre inkább a ,, nemszeretem ” időjárás, sok – sok cinege ugrabugrál az udvari fákon, s a házak környékén.
De az elmúlás is lehet szép, az október erre a legfőbb bizonyíték…

Bő 400 évvel ezelőtt volt a naptárreform, álljon itt erről is egy kis visszatekintés:

A Gergely-naptár

A Julián –  naptár bevezetésétől a 16. századig  nagyjából 12 napos „túlszámolás” történt, amely a fentebb írt okok miatt egyre indokoltabbá tett egy újabb reformot. Mivel a csúszás leginkább az egyházi időszámításban okozott gondokat, az Egyház igényelte a változtatást. Végül XIII. Gergely pápa 1581 februárjában, azaz a mai átszámolás szerinti 1582 februárjában rendelte el az időszámítás kiigazítását és az új rendszer bevezetését, amit Lilius olasz orvos, csillagász dolgozott ki, s Clavius német származású jezsuita tudós öntött végleges formába.

Egyrészt úgy döntött, hogy a tavaszi napéjegyenlőség időpontját – mely a julián naptár szerint számítva akkoriban március 10-én következett be – vissza kell helyezni március 21-re, ahogyan az a niceai zsinat idejében volt. Ezért úgy rendelkezett, hogy 1582. október 4. után azonnal október 15. következzék, ami azonban nem változtatja meg a hetek rendjét (tehát 4-e csütörtök, 15-e péntek volt).

A másik intézkedéssel csökkentette a szökőnapok számát úgy, hogy a százas évekből csak 400-zal maradék nélkül oszthatóakban hagyta meg a szökőnapot (ezért 1700, 1800, 1900 nem volt szökőév, de 2000 igen). Ez a módosítás igazából azt eredményezi, hogy a négyévente a szökőnapokhoz toldott 44 perc 56 másodperces kiegészítések egy évszázad alatt 96 másodperc híján 18 órát tesznek ki. Az évszázad végén az utolsó négy évben keletkező nagyjából 23 és 1/4 órát nem tesszük össze szökőnappá, hanem ellentételezésként részben betudjuk az évszázad során összegyűlt 18 órát, míg 5 és 1/4 órát „átviszünk” a következő évszázadra. 400 év alatt ezekből nagyjából 21 óra többlet áll össze, ezért azt szökőnapként „elhasználjuk”.

Ez a rendszer tehát egyszerre igen pontos és a mindennapi gyakorlatban is kitűnően alkalmazható, de mégis hozzá kell majd nyúlni. A 400 évenként pluszban számított majdnem 3 órák ugyanis 8 ilyen ciklus alatt felduzzadnak egy szinte egész napra, azaz nagyjából 8 × 400 = 3200 évenként egy – egyébként szökőévből – a szökőnapot el kell hagyni. Mivel ez a számítási rendszer 1582-ben indult el, erre a szökőnap nélküli szökőévre elsőként valamikor 4800 táján kerülhet sor. Ebbe az egyszerű matematikán kívül azt a két tényt is figyelembe kell venni, hogy Föld Nap körüli keringési sebessége nem teljesen állandó, és alig mérhető mértékben ugyan, de csökken.

A Gergely-naptár szerinti átlagos év hossza 365,2425 nap.

A Gergely-naptár szinte országonként más és más időpontban került bevezetésre. Egyik utolsó államként a Szovjetunió alkalmazta, ennek következménye, hogy az októberi szocialista forradalom évfordulója  november 7 – ére esett, mivel Lenin 1918. január 25-én írta alá azt a rendeletet, amely szerint 1918. január 31-e után február 14-e következzen és a továbbiakban az akkori Szovjetunióban vezessék be a Gergely – naptárt.

Forrás : wikipédia

 

hóharmat

 

Ossza meg:

Búzahét

,, A parasztember életében a tavasz, nyár, kora ősz a legfárasztóbb, legdolgosabb időszak. Szánt, vet, arat, kapál és kaszál -sokszor- kora hajnaltól késő estig, látástól vakulásig dolgozik, hogy betakaríthassa az egész évre való élelmet.
Ezekben a hónapokban alig van ideje, hogy a napi munka után beszélgessen szomszédaival, pihenjen és szórakozzék. „(…)

/ Kósa László – Szemerkényi Ágnes: Apáról fiúra /

Most azonban beléptünk a kisfarsang időszakába, mely hasonlóan a ,, nagy ” Farsanghoz, böjti időt ( adventböjt )
előz meg a kalendáriumban, így hát Katalin – napig helye van a vigasságoknak, közösségi programoknak , persze csak
akkor, ha mezei munkáink végére értünk. 🙂

Október 1. hete a Ferenc – hete, vagy Búzahét, ahogy országszerte többfelé nevezik.
Noha Máté nap környékén ( szeptember 21. ) is elkezdik sokfelé az őszi búza vetését – különösen idén, amikor a csapadékhiány okozta szárazság miatt ez nem volt időszerű – most, a Búzahéten, belépve az Ősz havába vetik sokfelé a jövő évi kenyérgabonánkat.
Isten áldása legyen ( s persze eső, hó a növekedéséhez ) a majdan szárba szökkenő búzán, melyet életnek ( ! ) is nevezünk  mi , itt, kárpát – medencei magyarok.

Potyog a gesztenye.
A sült gesztenye illata már becsalogatja az embert a pattogó kályha melegéhez, mert – főként már
az őszi estéken – elkél bizony a meleg is a konyhában.

Az erdőkben már csak utóbőgés van csendes,hideg és tiszta éjjeleken. Egy – egy fiatalabb bika hallatja időnként a hangját.

A kukorica zsákokba, onnét a góréba kerül.
Beléptünk az októberbe…

hóharmat

Ossza meg:

Szeptember harmadik dekádja

Összeszedjük a diót a fák alól, mert már folyamatosan potyog. A korai gesztenyefákról is hullik már a gesztenye szeptember végére és lassan halkulnak most már a szarvasok is.
Szeptember végére megszűnik a mézelés, megszakad a fű ,, töje ” ( azaz nem nő már többet az idén ) , a halak a vizek
fenekére húzódnak, kezdődik a kukorica szedése.

Szent Mihállyal véget ér a ,,mezítlábas időszak” , úgy tartották, hogy ezután már mindegy milyen irányból fúj a szél:
mindig hideget hoz.
Fontos határnap egyébként a Mihály napja, régen a pásztoroknál a számadás ekkor történt, vagyis befejezték a munkájukat az adott gazdánál. Kárpáti ,, hegyeinkben” a havasi pásztoroknál ekkor hajtják a téli szállásra az állatokat,
ezidőtájt már az  első havazás is megeshet.
Szeptember végén – 25. táján – van az őszi napéjegyenlőség, melyet követően már rövidebbek a nappalok, mint az éjszakák.

Szent Mihállyal kezdődik egyébként a Kisfarsang időszaka, mely Katalin napjáig tart.

Idei falunapunk Mihály napján tehát kitüntetett időpontban lesz, az esztendők körforgásában egy nagyobb fejezet
vidám zárásaként.

De addig is hallgassuk a szarvasokat és csak óvatosan kóstolgatni a mostanra már forrni kezdő mustot ( ,, murci” ) ,
mert már megárthat …

hóharmat

Ossza meg:

Szeptember második dekádja

Őszelő havának ebben az időszakában – Kisboldogasszony (9.8. ) után – a fecskék elindulnak hosszú útjukra messzi délre.
Javában szüretelnek mindenfelé, éjszaka pedig hangosak erdeink az extázisba került szarvasbikáktól. Hullik a dió.

Most már igencsak közeleg az őszi napéjegyenlőség: egyre fogynak, elfogynak nappalaink és lassacskán túlsúlyba kerül majd az éjszaka. Egyre komolyabban lehűl éjszakára, egyre hűvösebben fúj a szél, az időszak végére akár előfordulhat már egy – egy 0 fok közeli hajnal is,igaz ez azért ilyenkor  még viszonylag ritka.

A cinege kedves hangjával egyre többet köszönti az embert az eljövendő hidegek egyik első hírnökeként.

hóharmat

Ossza meg:

Szeptember első dekádja

Megkezdődik a szarvasbőgés erdeinkben, jelezvén, hogy legszínesebb évszakunk megérkezett.
Az utolsó darab földeken is kiássák a krumplit, természetesen elkezdődik a szőlő szüretelése is.
Időjárásunk még többnyire nyárutót produkál, de a rövidülő nappalokat követően ilyenkor már megjelennek
a hűvösebb hajnalok, amikor a szarvasbikák bősz csatakiáltása felhangzik.
Idén jóízű mustot remélhetünk a forró augusztust követően, a présházak kapui megnyílnak és megcsordul a hegy leve.
Jó szüretelést, jó időjárást!

hóharmat

Ossza meg: