Pályázati aloldal MFP-KOEB/2021

Pályázati aloldal Zenei tábor 2021

Pályázati aloldal MFP-FFT/2020

Pályázati aloldal MFP-FFT/2019

Pályázati aloldal TOP-3.2.1-16-ZA1-2018-00020

Turistaház

HKSCPSV
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Elérhető
Foglalt
Délelőtt foglalt

Képeinkből

grac2015069 majusfa2012095 majusfa2012116 OLYMPUS DIGITAL CAMERA gyereknap2017003 ludverc2014056 turistahaz00027 arviz_0027 Léránt György, Léránt Gyöngyi, pres2017064 ludverc2014062 grac2015081 dsc_0575 valkonya_jatszoter014 Kistolmácsi tó dscf0878_lud hpim6922 420 majusfa2012018 valkonya_kapolna126

Hírcsoportok

Támogassa adója 1% -val Valkonya jövőjét

Valkonyai Civil Alkotó
Közösség EgyesületAdószám:
18627727-1-20

Archívum

Augusztus 16. Boldogasszony másnapja

Egyes történészeink szerint e napon történt, hogy a hét törzs vezérei Álmost fővezérré választották, neki engedelmességet fogadtak, és ezt vérszerződéssel pecsételték meg. Egyesek szerint a vérszerződés a magyar nép születésnapja volt.

forrás: Szoboszló képeskönyve

Ossza meg:

Nagyboldogasszony ünnepe

Augusztus 15.

Nagyboldogasszony napja az egyik legfontosabb katolikus Szűz Mária-ünnep, amelyet Magyarországon augusztus 15-én tartanak. Neve az ősmagyar hitvilág istennőjének nevéből ered, akinek az alakja a magyar kultúrában egybemosodótt Jézus édesanyjáéval. Ezen a napon a katolikus hívők Szűz Mária mennybemenetelét ünneplik. Számos országban munkaszüneti nap, 1945 előtt Magyarországon is.

Az elnevezés a magyar nyelvben, a történelmi magyar hitvilág hagyománya nyomán különvált a legtöbb európai nyelv használati gyakorlatától, amikor Szent Gellért fehérvári beszédében Boldogasszonynak nevezte Szűz Máriát: A XVI. század elejétől a Szent Gellért legendájában olvashatjuk a Karthauzi Névtelen feljegyzéseiből: « És az Ő (t. i. Szt. Gellért) tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy az szíz Máriát ez Magyarországban Bódog-Asszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák ». (Toldy Ferenc: Magyar szent. leg. III. fej.)[1][2]Itt meg kell különböztetnünk a név eredtét, illetve az ünnep nevének jelentését. Azaz nem tévesztendő össze a Boldogasszony a Nagyboldogasszonnyal. Míg az előbbi Szűz Máriátjelenti emberi minőségben, az utóbbi feltámadt minőségben.A Boldogasszony név eredete, kútforrása – minden magyar pogány istennő elmélettel ellentétben[3], mely azonossá teszi az ősi magyar hitvilág istennőjének, a Boldogasszonynak a nevével – a Bibliában található:„Boldog a méh mely hordozott téged, és az emlő amely táplált.” Egy asszony kiáltott fel a tömegből Lukács evangélista szerint, amikor Jézus tanított. Jelentős mondattá válhatott ez a keresztény hitoktatásban, amit abból érthetünk meg leginkább, amit Jézus válaszolt erre: „És milyen boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják, és meg is tartják azokat.” Ebből származik a katolikus egyház Szűz Máriá-s lelkülete.

Tehát a Boldog méh és emlő ugyan Szűz Mária emberi életére utal, de katolikus tanítás szerint a Szent Szűz boldogsága a mennybevételével történt meg igazán, ezért a neve Nagyboldogasszony lett – azaz a mennyországba lépő Szűz Mária új neve, és ünnepe.

Bár latinul az esemény elnevezése dormito sanctae Mariae (Szent Szűz elalvása), vagy pausatio – azaz elpihenés, elszenderedés – Magyarországon mégsem honosodott meg ebben a formában. A VIII. századtól Assumptio beatae Mariae virginis, míg később Magyarországon a „Nagyboldogasszony ünnepe” elnevezés terjedt el, és alakult ki Mária magyarországi kultusza.

A magyarok Boldogasszonya

Az ősi magyar táltoshagyományban a nőnemű teremtő Erőnek Tengrit, vagyis „Végtelen”, azaz „Tenger”, „Tér” volt a neve. Ő volt „az Ősanya, az első moccanás szülötte, az idő forrása, lét kezdete, a megfogalmazott ige, az osztó, az oszló…” „Tengrit, akit Yotengritnek is mondanak – mert Yo elsőt jelent, és ő vala az első istenség…” „Az ősistenség kezdetben egyedül volt és nő volt, ki magában hordozá még a férfit is, mint várandós asszony méhében a fiát, kit megszülend. Várakozó és várandós menyasszony volt az istenség, és teremte hegyeket, völgyeket, testet ölte sziklákban, kövekben, alkotván azokat szitáló ködnél finomabb szellemanyagából. Teremte szellemgyerekeket is, kisisteneket, világ-részek ügyelőivé…” „Homlokán holddal ékes Ukkó istenanyánk, Naporcájú Gönüz istenatyánk akkor még egységben valának…” „Fényes orcával ékes magasságos istenünk akkor még homlokán holddal ékes Ukkó istenanyánkban szunnyadt, aki akkor még Tengrit volt.” „Tengrit isten-ősünk szitáló ködnél finomabb istenanyagából nőstény istenné meg hím istenné szellem-testesült… A nő isten, Ukkó Földisten Anyánk éke a hold… Ő a Föld Királynője is, a Boldogasszony.”[4][5]

Egy elmélet szerint a Boldogasszony a kereszténység előtt jóval korábban létező mitológiai alak, s mint ilyen, a magyar mitológia fontos szereplőjét képezte az elmúlt évezredek során, és a huszadik századra a Boldogasszony alakja a köztudatban teljesen egybemosódott Szűz Mária alakjával. A keresztény hittérítők ugyanis, a hasonlóságot felismerve, egyszerűen lecseréltek a magyar mitológiai nő istent (Boldogasszonyt) Szűz Máriára, hogy az új hitet a régire építve könnyebb dolguk legyen elterjeszteni az általuk pogánynak tartott magyarok között. Ezt a verziót nem támasztja alá az a tény, hogy a keresztény Szűz Mária csak a magyarok körében Boldogasszony, mert a Boldogasszony mint Beata (Boldogságos), általános keresztény elem, a Bibliából, és a VIII. századtól kezdve alkalmazzák Szűz Máriára. A Biliában található utalások:

  • Mária látogatása az ugyancsak áldott állapotban lévő Erzsébetnél. Máriáról mondja Erzsébet: „Boldog aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” (Lk 1.45)
  • Magnificat: „Íme mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék.” (Lk 1.48)
  • Amikor jézus arról beszélt, hogyha nem talál nyugalmat a megtisztult ember, akkor hét másik gonosz lélek szállhatja meg; egy asszony felkiáltott a tömegből: „Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál.” (Lk 11.27)

Lehetséges verzió

Lehetséges verzió, hogy inkább az ősi magyar hitvilág egy részének továbbélése keresztény köntösben, ha az korábban keletkezett, mint az Újszövetség. Olyan elmélet is létezik, mely szerint a Boldogasszony a buddhista bódhiszattvákhoz kapcsolódik, ezt erősíti meg a Szabadító Buddha Anya – azaz Tara – hagyománya, amelyet a buddhizmusban a Boldogasszonnyal azonosnak tartanak[6]. A Szabadító Buddha Anya temploma Magyarországon Tar község mellett található[7].

A Nagyboldogasszony történeti háttere

Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának. Alkantarai Szent Péter Templom (Pesti ferences templom), Ferenciek tere, Budapest

Nagyboldogasszony napját Szent István rendelkezésétől kezdve ünnepként tartják számon Magyarországon. Ez az ünnep egybeesik a Regnum Marianummal, vagyis azzal a nappal, amikor Szent István Magyarországot felajánlotta a „Szent Szűznek”. Ezen az ünnepen tarthatjuk tehát Magyarország Patrónájának a napját is, a Mária-kegyhelyekre való zarándoklattal, körmenetekkel és az országszerte rendezett búcsúkal. Különösen a Nagyboldogasszonynak szentelt templomok plébániái készülnek erre a napra nagyobb ünnepléssel. [8]

Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap: a moldvai csángó magyarok ezen a napon virágot, gyógynövényt szentelnek, hogy ennek füstjével kezeljék a betegeket. A Muravidéken „dologtiltó nap”, nem szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből. A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen. A nap időjárása termésjósló is: ha a „Nagyasszony” szépen fénylik, jó bortermés van kilátásban. A két Boldogasszony köze, vagyis augusztus 15. és szeptember 8. varázserejű időszaknak számít, ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hombárt s a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, és ne essen bele a zsizsik. A hiedelem szerint az ebben az időszakban ültetett tyúk az összes tojását ki fogja költeni.

Az ünnephez kapcsolódó úgynevezett „Mária-virrasztás” szokása azt a hitet tette hagyománnyá, amely szerint a napfelkeltében meg lehet látni ezen a napon a „Napba öltözött Boldogasszonyt”. A huszadik század elején az egész magyar nyelvterületen élt a „nagyboldogasszonyi virágszentelés”, virágáldás szokása, amikor a népszokás szerint virágszentelést tartanak, és virágokból koporsót készítenek.

A Nagyboldogasszonyt követő időszakban van még egy lassan teljesen feledésbe merülő, ősi népünnepünk, amelyet régen „Boldogasszony másnapjának” neveztek. Ez augusztus 16-a, tartalma pedig a magyar őstörténetig vezethető vissza. Egyes történészeink szerint ezen a napon történt, hogy a hét törzs vezérei Álmost fővezérré választották, neki engedelmességet fogadtak, és ezt vérszerződéssel pecsételték meg. Egyesek szerint a vérszerződés a magyar nép születésnapja volt.

Nagyboldogasszonynak szentelt római katolikus templomok [szerkesztés]

  • Nagyboldogasszony és Szent Adalbert székesegyház, Esztergom

  • Nagyboldogasszony Főplébánia Belvárosi plébániatemplom, Budapest

  • Budavári Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom, Budapest)

  • Kispesti Nagyboldogasszony-templom

Forrás: wikipédia

Ossza meg:

Július 2. – Sarlós Boldogasszony

Sarlós Boldogasszony ünnepén a római katolikus egyház arról az eseményről emlékezik meg, amikor Szűz Mária(méhében Jézussal) meglátogatta unokatestvérét, az ugyancsak gyermeket (Keresztelő Jánost) váró Erzsébetet. Az ünnep liturgikus neve ezért: „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél” vagy latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis. A 13. századtól július 2-án tartották, egészen a II. vatikáni zsinatig, amikor is május 31-re helyezték át. Azonban néhány országban –így Magyarországon– napjainkban is július 2-án ünneplik. S mivel ez a nap az aratás kezdetének ideje, ezért magyarul a sarlós Boldogasszony nevet viseli.

Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta, így tisztelve a Szűzanyát. A viszonylag kései ünnepet könnyű a többi Mária ünneptől megkülönböztetni: az aratás patrónája Szűz Mária. A pap megáldotta a szerszámokat, de ténylegesen ezen a napon nem dolgoztak. Az aratás az ünnep másnapján július 3-án kezdődött. Sarlóval az asszonyok arattak, és a férfiak kötözték a kévét.

 

Népi hagyományok

 

Mint magyar neve is mutatja, a sarlós Boldogasszony ünnepéhez fűződő hagyományok javarészt a búzaaratással függnek össze. A 18. században még az asszonyok arattak sarlóval, s a férfiak kötözték a kévét. Ez vallási értelmezésben összecseng azzal, hogy amit Szűz Mária learat, azt fia összegyűjti, és elválasztja a búzát a konkolytól (értsd: ítélkezik az emberek fölött).

 

Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; de mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe. (Mt 13,24–30)

 

Kalotaszegben a férfiak fejfájára olykor ekevasat, az asszonyokéra pedig olvasót vagy sarlót festettek.

 

Sarlós Boldogasszony napján Magyarország északi vidékein a ház elé virággal díszített széket tettek, hogy ha az áldott állapotban lévő, „nehézkes” Mária arra jön Erzsébethez tartván, le tudjon ülni megpihenni.

 

E napon az aratók megjelentek a templomban, ahol a pap megáldotta őket és szerszámaikat. Egyes vidékeken szokásban volt a gyógynövényszentelés is; a Sarlós Boldogasszony napján gyűjtött füveket hatásosnak vélték női betegségek ellen. Szeged környékén fodormentát szenteltek, melyből később gyógyteátfőztek, valamint a halottak koporsójába is tettek belőle.

 

E napon készítették el összefont kalászból a búzaboronát, mellyel azután a szobát díszítették.

 

Szil községben, miután a pap megáldotta őket, a munkások kimentek a földre, ahol ünnepi ruhában vágtak egy rendet a búzatáblában. Ezután hazatértek ünnepelni, majd az aratás másnap, július 3-án kezdődött.

 

Nemessándorházán az aratást a föld keleti sarkában kezdték. Az első két kévét keresztbe rakták, majd imát mondtak mellette.

 

Az aratás során nem vágtak le minden búzaszálat, hanem néhányat országszerte meghagytak az ég madarainak, vagy (pl. Rábagyarmaton és Domoszlón) Szent Péter lovának, ha arra jár.

 

Az Ipoly mentén úgy tartották, hogy e napon az esőt 40 napig eső követi.

Forrás: Wikipédia


Ossza meg:

Szentivánéj

  • Szentivánéj – Szent Iván (Keresztelő Szent János) napjának előestéje, a június 23.-ról 24-re virradó éjszaka, évszázadok óta a nyári napforduló ünnepe
    (ilyenkor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka az esztendő folyamán)
    még a kereszténység előtti időkből származik.
    Több országban ma is ünnepnapnak számít, helyenként mozgó ünnep.

Forrás: wikipédia

Ossza meg:

Pünkösd

pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélekkiáradásának emlékét ünnepli meg.[1] A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek (görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, azapostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára:

És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
– Apostolok cselekedetei 2. fejezet, Károlyi-biblia

A pünkösd a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál Krisztus korában. Akkor a jelei a szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, kegyelem kiáradásának jelei. Az Újszövetség előjeleit a próféták mondták ki az Ószövetségben, Krisztus születése előtt: „Új szövetséget kötök veletek…akkor majd…új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek…Az én Lelkemet oltom belétek…”(Ez. 36,25-27; 11,19; Jer. 31,31k). Keresztelő János is jövendölt. (Jézus) majd „Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni”[4] Jézus Keresztelő Jánosnál keresztelkedett meg, és rögtön utána galamb szállt Jézusra. Ezért a a katolikus ikonográfiában a Szentlélek jele a galamb. A katolikus pünkösdi ünnep tárgya a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, ajándékainak kiáradása, az új törvény és az Egyház születésnapja. 1956-ig vigíliája, 1969-ig oktávája is volt, a húsvéti idő a pünkösdöt követő szombattal ért véget. 1969-től pünkösd hétfője már az évközi időhöz tartozik.[2]

 

Eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nyelven Sávuót, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe.

 

Az Ószövetség szerint, az Úr három főünnepet rendelt a zsidóknak. „Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábib hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg előttem! Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristen színe előtt (Jeruzsálemben)!”(2Mózes 23:14-17)

 

Tehát a középső a pünkösd ünnepe, ez az 50. nap. „Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak!” (3Mózes 23:15-16) „Amikor pedig eljött pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy ahogy a Szellem adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a Föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.”

Péter apostol megmagyarázta az ott levőknek, hogy most teljesedett be, amit Jóel így prófétált: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Szellememből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Szellememből, és ők is prófétálnak.” (ApCsel 2:17-18) Jézus is megígérte a Pártfogót, akit Ő küld el az Atyától, „az Igazság Szellemét, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam.” (János 15:26b). „Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.” (János 16:7-11) Tehát Jézus kitöltötte Szent Szellemét.

Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13.

Görög nevének (πεντηκοστή, pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik. Hasonlóan ahúsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik ókori keresztény írók (Tertullianus, Órigenész), ünneplése egyidős az egyházzal, tehát az apostolok idejéből való. Abérmálás szentségét hagyományosan pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik.

Népszokások

A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz. Több elemük a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Visszavezethető a római floráliákra: a floráliák olyan tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Flora istennőt, a növényvilág és a virágok (tágabb értelemben a termékenység) istennőjét köszöntötték. Az istennő görög nevén Khlóris, azaz Zöldellő, Viruló.

Májusfa

A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan a május elsejére virradó éjszaka állítottak májusfát. Másik jeles alkalma pünkösd volt. A május elsején állított fákat sokfelé pünkösdkor bontották le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is.[4]

A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokon lányoknak is állítottak fát. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.

Pünkösdi király

Az évelő pünkösdi rózsa vagy kerti bazsarózsa a föld alatt gyöktörzset fejleszt, amelyből 40-80 cm magas fényes, összetett levelek és mélybordó, piros, rózsaszínű vagy fehér, illatos virágok fejlődnek.

A középkor óta ismert szokás, ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak.

Tavaszköszöntés

Már kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítés-lécei közé tűznek zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint) azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám. Néhol a lányos házakra tettek ki zöld ágakat.

Pünkösdi királynéjárás

Eredetileg 4 nagyobb lány (később több) körbevisz a faluban egy ötödiket. Ő a legkisebb, a legszebb. Énekelnek, és jókívánságokat ismételgetnek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak. A Dunántúlonjellemző termékenységvarázslással összekötött szokás később adománygyűjtéssel párosult.

Pünkösdölés

Ekkor pünkösdi király és királyné párost a kíséretével jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s adományt gyűjtött.

Törökbasázás, borzakirály, rabjárás

Nyugat-Magyarország egyes vidékein voltak jellemzőek pünkösdkor. Egy kisfiút szalmával kitömött nadrágba öltöztettek társai, török basát utánozva. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe.

A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányokhoz körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy „Segéljék ezeket a szegény katonarabokat.” Persze, ők is ajándékokkal térnek haza.

A borzajárás során körbekísérnek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny van. Házról házra járnak.

Csíksomlyói búcsú

Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A csíksomlyói búcsú hagyománya a 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.

forrás: wikipédia


Ossza meg:

Húsvét 7. vasárnapja – Urunk mennybemenetele

Bernát napja
Újhold előtti fogyó Hold

  • 325 – Az I. egyetemes zsinat Niceában.
  • 1498 – Vasco da Gama eléri Indiát.
  • 1795 – A magyar jakobinusok (Hajnóczy József, Laczkovics János, Martinovics Ignác, gróf Sigray Jakab és Szentmarjai Ferenc) kivégzése a budai „generális kaszálóréten”, amely ekkor kapja a Vérmező nevet.
  • 1927 – Charles Lindbergh New Yorkból elsőnek repüli át 33 és fél óra alatt az Atlanti-óceánt, és 5810 kilométer megtétele után leszáll a párizsi Le Bourgetrepülőtérre.
  • 1939 – A Pan Am elindítja első transzatlanti járatát.
  • 1941 – Német csapatok lerohanják Krétát.
  • 1995 – Bajkonurból elindul a Mir űrállomás ötödik modulja, a Szpektr.
  • 2002 – Kelet-Timor független állam lesz.

 

Ossza meg:

Húsvét 6. vasárnapja

Szervác napja

A Hold fogy

Az egészség és biztonság nemzetközi napja a bányaiparban.

Ossza meg:

Húsvét 5. vasárnapja – Anyák napja

Frida, Ivett névnapok
Holdtölte utáni fogyó Hold

A mai napon köszöntjük az Édesanyákat.

Ezen a napon van Szt. György napja (szerbül: Đurđevdan, Ћурћевдан; horvátul: Jurjevo, Đurđevo; görögül: Εντερλεζι; roma nyelven: Ederlezi;). A szerb ortodox egyház egyik legfontosabb ünnepe, amelyet a Juliánusz naptár szerint április 23-án, a Gergely naptár szerint május 6-án ünnepelnek. Szent György az ortodox egyházak egyik legfontosabb szentje. Ünnepe a tavasz kezdetének hagyományos köszöntéséhez kapcsolódik. Ez a népi hagyomány falusias, de babonás is volt a régi időkben.

Horvátország: Itt létezik a Szent György nap katolikus változata, melyet a Gregorián naptár szerint április 23-án ünnepelnek. Ezt a hagyományt Horvátország északi részén, Zágráb környékén tartják. A hagyomány szerint ez a tavasz első napja.

Ederlezi, avagy a romák körében: Jugoszlávia roma nemzetiségű lakóinak is fontos ünnepe függetlenül attól, hogy ortodox vagy muszlim vallásúak-e. Ezt tartják a legfontosabb ünnepüknek, mellyel a tavasz érkezését üdvözlik. A roma đurđevdan hagyományai szerint otthonukat viárgokkal és virágzó ágakkal díszítik a tavasz tiszteletére. Virágokkal dúsított fürdöt vesznek, és templomi kutakban mossák meg a kezüket. Egyesek az otthonuk falait is megmossák a vízzel. Az ünnep napján legtöbbször grillen elkészített bárányt vacsoráznak.

Szent Györgyről: A keresztény mitológia úgy tartja, hogy Szent György a hitéért vállalt mártírhalált. Ikonokon általában lóháton ábrázolják, amint éppen megöl egy sárkányt. A Đurđevdan az összes balti ortodox egyház (Horvátország, Bosznia, stb…) ünnepe, de főleg Szerbiára és Montenegróra jellemző.

 

Ossza meg:

Húsvét 4. vasárnapja – Április 29.

Péter napja
Növekvő a Hold

  • 1982 óta a tánc, táncművészet világnapja

Ezen a napon történt:

 

Ossza meg:

Szent György napja

Szent György napja

ápr. 24.-e. E napot Európa nagy részében a tavasz kezdeteként tartották számon. A rómaiak e napon ünnepelték a Paliliá-t, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, és a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat s jószágukat. A tűzön a nyájat is áthajtották, maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék. A pásztorok áldozatot is mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban. Az egyház a legenda szerinti sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a napra. A hiedelmek (→ hiedelem) és a → népszokások azonban nem a szentre, hanem a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek. Nálunk és a szomszéd népeknél egyformán e napon történt az állatok első kihajtása, amely leggyakrabban → zöld ággal történt, a hit szerint ez az állatok gyarapodását szolgálja (pl. egy Zala megyei adat szerint: „Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél”). A nyírfa vagy rózsafaággal történő kihajtás rontáselhárító (→ rontás elhárítása) magyarázatot is kapott. A jószág tűzön át hajtásának, ill. → füstölésének elsősorban rontáselhárító célja volt. Az Ipoly mentén a karácsonyi aprószentek-vesszővel (→ aprószentek-hordás) hajtották ki az állatokat először a csordára. A marha kapuba fektetett láncon át hajtása országszerte általános volt, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson, ill. a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján stb. való áthajtás. Vépen (Vas m.) az állatokat kihajtás előtt az istállóban bodzafával vagy zöld gallyal megverték, a kijáráshoz pedig tojást és kívül-belül láncot tettek. Azt tartották, hogy olyan erős lesz a lábuk, mint a lánc. A tojást a szegényeknek adták, hogy imádkozzanak a barmokért. Körösön (v. Gömör m.) a láncon keresztül tüskés vesszőt raktak, majd tüzet gyújtottak rá, s erre karácsonykor eltett hamut öltöttek, tömjént tettek, hogy füstjétől a gonosz eltávozzék. A legkülönbözőbb rontáselhárító módszerek alkalmazásával védték e napon a házat és lakóit, de főleg az istállót. Ilyenek: az istálló körülszórása, körülfüstölése (→ bekerítés), zöld ágak tűzése az ajtóra, kapura; seprű, só, gatyamadzag az ajtóba; fokhagyma a marha szarvába stb. A magyar → népi hitvilágban Szent György napjára elsősorban a boszorkányok és más rontók felfokozott tevékenysége jellemző, amely elsősorban a tehénre, ill. a tejre irányul. Kifüstölték vagy kiforrázták a tejesköcsögöket (gyógyhatásúnak vélt füvekkel vagy ezek főzetével – pl. kakukkfűvel, úrnapi sátorfűvel (→ úrnapja). Sok helyen e napon állítottak új kcsögfát. A boszorkánynak tulajdonított tehénrontó műveletek közül elsősorban az ágas megfejése és a → harmatszedés kapcsolódik Szent György napjához. – A tejvarázslásra, tehénrontó boszorkányra vonatkozó hiedelmeknek Európa-szerte megvoltak a hagyományos napjai. Szent György napja a miénkhez hasonló jellegű a ruténeknél, délszlávoknál, románoknál; de ilyen nap sok helyütt a → pünkösd is (pl. románok) vagy Walpurgis éj (máj. 1. a németeknél), ill. →Szent Iván-nap (jún. 24. több szláv népnél). – Szent György naphoz kapcsolódnak még a fentieken kívül a Szent György nap előtt fogott kígyóhoz és gyíkhoz, továbbá a Szent György nap →mennydörgéshez fűződő, országosan elterjedt hiedelmek. – Irod. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Bednarik, R.: Duchovná a hmotá kultura slovenského l’udu (Turc. Sv. Martin, 1943); Holuby, L’udovit, J.: Národipisné práce (Bratislava, 1958); Szendrey Ákos: A napforduló és a mágikus állatvédés összekapcsolásának kérdése. Az állatok első kihajtása (Ethn., 1959); Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, I–II. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából (Bp., 1977).

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Ossza meg: