Levelek a völgyből 12.
Mottó:
Alattad a föld, fölötted az ég,
benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Előző leveleim egyikében azt írtam: „a nyúlós ködtől nyálkás avarban könnyen megcsúszik a láb”. Tapasztaltam. Hasra is estem, fenékre is ültem. A rám tapadt sarat nehéz volt letisztítani. Ez átvitt értelemben is igaz. Nyúlós köd üli meg tájainkat: a hamisságok, őszintétlenségek, elferdítések és téves előítéletek köde. Ebben nehéz tisztán látni. Lábunk alatt pedig sikamlóssá vált a talaj. Szinte mutatvány számba illő, ha valaki képes megállni a lábán. Az igaztalanságok és szeretetlenségek pedig sárkoloncként ragadnak a lábunkra. Mintha megbéklyóztak volna, nem tudunk tovább lépni.
Mi ez a kolonc, miféle béklyó? – Félelem és undor. Ellenséges szándék és útálkozás.