Legfontosabb tudnivaló, hogy Valkonyán is voltak, előfordulhat, hogy manapság is vannak. Amikor 1913-ban összeírták, hogy az itt lakók hogyan nevezik Zala megye – s benne Valkonya – tájait, dűlőit, hegy-völgyeit, lejegyezték az egyes helyekhez kapcsolódó hagyományokat.
(Az erről szóló bejegyzés itt található >>>)
Például ilyen formán:
„Pali dombja. Régen irtás volt, és egy Pali nevű ember fogta művelés alá. Mások szerint egy Pali nevű gyengeelméjű ember szokott a domboldalon üldögélni.”
– Ha földi dolgokra ilyen eltérő módon emlékeznek az emberek, gondolni lehet, hogy a földöntúli dolgokra még inkább! Földöntúli lénnyel találkozni megrázó élmény, s a meglepetés hatása alatt nem is sikerül pontosan megfigyelni, amit lát az illető. Az emlékek azután elhomályosulnak, összekeverednek mások elbeszéléseivel, a fantázia képeivel.
A Sorokki legelőről így vallott valaki: „A babonás hiedelmek szerint a lámpásosok jártak erre éjfelenként. Óriási lámpaalakú emberek voltak, de a nép megszokta őket, és már nem féltek tőlük.”
