Két hét sem telik el már addig, hogy megrendezzük mókás falunapunkat, amit „LUDVÉRCJÁRÁS-nak neveztünk el. A sok-sok bolondozás, játék, a kézműves mesterségek próbálgatása, a szentmise, a baráti beszélgetések és nótázás mind-mind azt szolgálják, hogy az ünnepi együttlét örömöt szerezzen minden résztvevőnek. Olyan maradandó élményt, ami elkísér a szürke hétköznapokon, és amiből erőt meríthetünk a fáradozások idején és táplálják a reményt a kilátástalannak látszó küzdelmekben.
Ehhez minden valkonyai hozzájárulhat. Mert tudós könyvek vaskos köteteiben olvashatjuk, hogy „a ludvérc gazdájának minden kívánságát teljesíti, ha az mit hozzak? vagy mit-mit-mit kérdésére felel. Pénzt hoz tulajdonosának, így az meggazdagszik.”
A ludvércjárás rendezőinek csapata régóta töri a fejét azon, hogyan kapcsolódhatnak bele sokan a falunap ünnepébe. Ha valaki kérdezi: mit hozzak? – azt feleljük, hogy valami olyan finomságot, amit szívesen felajánl és elkészít erre az alkalomra. Süteményt, bármilyen finom falatot, kortyolni, vagy kóstolni valót. Megéri! Emlékezzünk arra, hogy ezeknek eladásából tavaly annyi adomány gyűlt össze, hogy abból végezhettük el a kápolnánk tetőcseréjét! Hát idén mit tudunk produkálni? Nem meggazdagodni akarunk, hanem valami jót tenni!
A tojásokra nagyon tessék vigyázni: „ha valaki fekete tyúk első tojását a hóna alatt kikölti”, abból a tojásból ludvérc bújik elő”. Ne hagyjuk a ludvércet rosszalkodni!
Szeretettel kérünk és fogadunk minden finom csemegét, amit vendégeinknek huncut vasakért kínálhatunk.
