Levelek a völgyből 22.
Mottó:
Alattad a föld, fölötted az ég,
benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
LUDVÉRCŰZŐ KIÁLTVÁNY
Szokás szerint szeptember utolsó szombatján ludvércjárás volt Valkonyán. Sötétedéskor a vadászháznál gyülekeztek pislákoló kis fénypontjaikkal, mi emberek pedig nagy tüzet gyújtottunk. Magasra csaptak a lángok. Elűztük a ludvérceket ezzel a kiáltvánnyal:
Emberek! Valkonya lakói és Vendégei! Rajta, menjünk fel Valkonya hegyére, hogy tanítson meg minket útjaira, és emelkedett lélekkel járhassunk ösvényein. Mert a hegyek törvénye az igaz tanítás:
„Mindíg csak feljebb és feljebb!”
És nincs megállás, mert koptat az idő, és elsodor a szél. Aki nem növekszik, az csökken; aki nem gyarapodik, az fogyatkozik.
Ez az igazság nem rombol és nem árt senkinek, és békességet szerez a népeknek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késekké. Ember nem emel kardot ember ellen, és nem tanul többé hadviselést.
Most még tele van jósokkal és jövendőmondókkal és bálványokkal az ország. De eljő majd a nap, s az ember odaveti a vakondoknak és a denevéreknek ezüstjét és aranyát:, bálványait, amelyeket fegyverrel szerzett, de vérrel se tudott megtartani.
Karddal nem lehet: Tartsuk meg tehát hazánkat kaszával és kapával, verítékkel és munkával, minket pedig tartson meg s áldással halmozzon el a békesség!
Valkonya, 2012. 09. 29. a Ludvércjárás napján
