Mottó: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
LUDVÉRCŰZŐ KIÁLTVÁNY
Szokás szerint szeptember utolsó szombatján ludvércjárás volt Valkonyán. Sötétedéskor a vadászháznál gyülekeztek pislákoló kis fénypontjaikkal, mi emberek pedig nagy tüzet gyújtottunk. Magasra csaptak a lángok. Elűztük a ludvérceket ezzel a kiáltvánnyal:
Emberek! Valkonya lakói és Vendégei! Rajta, menjünk fel Valkonya hegyére, hogy tanítson meg minket útjaira, és emelkedett lélekkel járhassunk ösvényein. Mert a hegyek törvénye az igaz tanítás:
„Mindíg csak feljebb és feljebb!”
És nincs megállás, mert koptat az idő, és elsodor a szél. Aki nem növekszik, az csökken; aki nem gyarapodik, az fogyatkozik.
Ez az igazság nem rombol és nem árt senkinek, és békességet szerez a népeknek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késekké. Ember nem emel kardot ember ellen, és nem tanul többé hadviselést.
Most még tele van jósokkal és jövendőmondókkal és bálványokkal az ország.De eljő majd a nap, s az ember odaveti a vakondoknak és a denevéreknek ezüstjét és aranyát:, bálványait, amelyeket fegyverrel szerzett, de vérrel se tudott megtartani.
Karddal nem lehet: Tartsuk meg tehát hazánkat kaszával és kapával, verítékkel és munkával, minket pedig tartson meg s áldással halmozzon el a békesség!
Mottó: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Mindenek előtt szeretnék magyarázatot adni arra, hogy mi indított e levél megírására. Messziről kezdem.
Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akinek egyszercsak eszébe jutnak versek, dalok és dallamok, és mint fákról lepottyant száraz falevelek a vízek tükrén: úsznak, sodródnak, kerengenek az emlékezet felszínén. Van úgy, hogy okát sem tudom emlékezetem játékának, máskor meg nagyon is pontosan tudom.
Nemrég azon kaptam magam, hogy Tolcsvay László és Bródy János 1978-ban megjelent dalát dúdolgatom, amelynek teljes szövegét idézem most:
Mottó: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Kultúránkban ősidők óta ünneplik az emberek az élet és a tavasz kezdetét, a születés, a termékenység, a szaporodás és a növekedés csodáját. Alighanem a nagy ázsiai kultúrákban is így van ez. Ezeket a tavaszi örömünnepeket a megkeresztelkedett európai népek vagy képesek voltak keresztény tartalommal megtölteni, s akkor a népszokásokban tovább élhettek; vagy mint pogány szokást, hiedelmet, babonát eleve kiirtották. Leleményes és fantáziadús emberek a keresztény szertartásokba is belevittek játékos elemeket, és a tanítást mintegy dramatizálták.
Mottó: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Az Építőművészeti Doktori Iskola Épített Közösség címmel rendezett konferenciát és kerekasztal-beszélgetést 2012. május 2-án. Erre a konferenciára készült egy kisfilm a valkonyai építőtáborokról. (Honlapunkon is megtekinthető Épített Közösség – Valkonya c. bejegyzésben.) Ebben azt mondja az egyik riportalany: „A szomorkodás, önmagunk sajnálata nem vezet sehova.. Élni akarunk. És ehhez szüksége van az embernek a mosolygásra. Meg arra, hogy visszamosolyogjanak rá.”
Mottó: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
A karácsonyfák tűlevelei szúrnak.De a tűvel varrni is lehet.Vagy legalábbis összefércelni szakadt életeket.
(1)
Egy ápolatlan, koszos-büdös, emberi méltóságát teljességgel nélkülöző csavargó kopogtatott be abba a budapesti plébánia-irodába, ahol akkor én is szolgáltam. Alamizsnát kéregetett. Két hét múlva ismét eljött: tiszta ruha, fehér ing, nyakkendő volt rajta, s azt mondta: „Gyuri tisztelendő, azért jöttem, hogy lásson így is. Van lakásom, van munkám, cipőm, ruhám, rendbe tettem az életemet.”
Mottó: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Azok kedvéért mondom, akik tavaly nem voltak itt, hogy a tavalyi ludvércjárás alkalmával a szentmisén röviden ismertettem, mit mond a néphagyomány és mit mond a néprajz tudománya a ludvércről és egyéb földöntúli, képzeletbeli lényekről. Hogy néznek ki, hogyan jelennek meg, mit csinálnak és hogyan lehet megszabadulni tőlük… E babonás elképzelések oly tarkák és szerteágazóak, mint e képzeletbeli lények neve és alakja. Lehet csirke, jglic, ihlic, lüdérc, piritusz, mit-mitke, ördög, apró emberke, ördögszerető, lucfir…
Mottó: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
A magyar egyházszervezet kiépítése és az államalapítás történelmi jelentőségű érdeme szent István királynak. A dicsőítő beszédekben azonban sok felszínes, téves kijelentést tesznek. Például azzal akarják István király történelmi tetteinek jelentőségét kiemelni, hogy kijelentik: „A szent király letelepítette és állammá szervezte a kalandozó magyarokat.” Ilyen sommásan nem igaz, hogy a kalandozó magyarokat szervezte rendezett, európai állammá a magyarok királya. A kalandozásoknak akkor már vége volt, eleink félnomád körülmények között éltek. Két szempontból kívánom megvilágítani ennek a nagy változásnak a mibenlétét: a gazdálkodáshoz igazodó gondolkodásmód meghaladását és a tízes-százas beosztásból nem következő önkéntesség térnyerését jelentette a kereszténység, Ez oly mértékű változást igényelt, amit elfogadni csaknem lehetetlen volt. Újból kell születni hozzá.
Mottó: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
„Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban” – írja Arany János közismert versében, a Fülemile címűben. A megverselt két rossz szomszéd nem azonos azzal a két férfiúval, akiket ma ünneplünk. Utóbbiak ugyanis egységet tudtak teremteni, ezért egyformán elismerjük és tiszteljük őket. Szent Péter és Szent Pál idei ünnepén leginkább az a gondolat ragadott meg történetükből, hogy „külön utakon jártak”. Az összes járulékos elemet lebontva róluk, az egyetemes emberit, a korokon és elhatárolódásokon túli, a falak és lövészárkok fölött átívelő általánost, tehát a mireánk is érvényes mondanivalót szeretném külső burkából kibontani, és megosztani veletek.
Mottó: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Addíg „civilizáltuk” magunkat, addíg-addíg könnyítettük megélhetésünk gondjait technikával és technológiákkal, míg gondolkodásunk ellaposodott, nyelvünk elszegényedett. Érdeklődésünk hovatovább arra korlátozódik, hogy mi fő a fazékban, és mennyi van a pénztárcánkban. Nyakunkon maradnak a dolgok, elvesznek a jelentések. Ezzel egyszersmind jelentéktelenné és jellegtelenekké és jelentőség-nélküliekké leszünk. A nyakunkon maradt dolgok azután merő, nyűgös kötelességgé silányulnak. Egyéb okai mellett ezért is halnak el a valaha oly gazdag jelentést hordozott népszokások, mint pl. a húsvéti locsolás – még az olyan modernizált és városiasított formában is, mint a kölnivízzel vagy szódásballonból történő locsolás. A kedvesség erőszakossággá, a humor durvasággá züllik. A szeretet-szerelem kimondására már nincs metaforánk, csak direkt és durva szavaink vannak.
Mottó: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Február 19-én ismét összegyűltünk a kultúra valkonyai kuckójában, hogy ezen a hideg téli estén – képletesen szólva – tegyünk a tűzre. Miféle tűzre? Pislákoló őrtűzünkre, amit gyújtottunk azzal az elhatározásunkkal, hogy szellemi-lelki értékeinket megosztjuk egymással. Miért mondom ezt őrtűznek? Mit őrizünk? Hogyan őrizzük? Megpróbálom megválaszolni ezeket a kérdéseket, ezúttal hasonlatok és képes beszéd nélkül.
Hozzászólás lezárva 
