Levelek a völgyből 10.
Mottó:
Alattad a föld, fölötted az ég,
benned a létra.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Elhullatták leveleiket a fák. Csak a fenyők zöldellnek diadalmasan, még nevükben is dicsekvés bújkál: ők örökzöldek. Pedig a tűlevelek is elhalnak s lehullanak, csak nem egyszerre, ősszel. Máskülönben honnan tellne a fenyveseknek vastag, puha szőnyegre? Ezt aztán hiába áztatja napokon-heteken át a szitáló, máskor zuhogó eső! A szőnyeg elnyeli a vizet, s a vadászok, favágók s minden másféle erdőjáró emberek lábbelije nem lesz sáros. A süppedő fenyőtű-szőnyeg a hangokat is elnyeli: rajta zajtalanul járhatnak a vadak is, vadászok is.
