Pályázati aloldal MFP-KOEB/2021

Pályázati aloldal Zenei tábor 2021

Pályázati aloldal MFP-FFT/2020

Pályázati aloldal MFP-FFT/2019

Pályázati aloldal TOP-3.2.1-16-ZA1-2018-00020

Turistaház

HKSCPSV
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Elérhető
Foglalt
Délelőtt foglalt

Képeinkből

OLYMPUS DIGITAL CAMERA valkonya_kapolna119 ludverc2012018 OLYMPUS DIGITAL CAMERA vegyes-049 arviz_0015 OLYMPUS DIGITAL CAMERA ludverc2014179 dscf2199 dscf1059_lud dsc-162 pres2017006 majusfa20160055_2 ludverc2014082 dsc-189 alkototabor2012003 alkototabor2012098 dscf9317 bme_00010 turistahaz00010 ludverc2014147

Hírcsoportok

Támogassa adója 1% -val Valkonya jövőjét

Valkonyai Civil Alkotó
Közösség EgyesületAdószám:
18627727-1-20

Archívum

Rakéta Kemence

Sziasztok!

Bizonyára már mindenki értesült róla, hogy pár évtized és nem lesz olaj, nem lesz olcsó energia. Hacsak az emberiség nem talál új forrásokat, technológiákat, avagy előszed egy már feltalált, de eddig rejtett technológiát az asztalfiókból. Addig is azonban ne várjunk másra, használjuk azt ami már most is rendelkezésre áll.

Itt van például egy nagyon takarékos kemence. A szerkezetet egy olyan szervezet tagjai fejlesztették ki, akik szegény 3. világbeli országok lakóin igyekeznek ezzel is segíteni. Mi még nem tartunk ott, de ez nem ok a pazarlásra, ezzel a kemencével sok fát lehet megspórolni.

A kemencét a legegyszerűbb anyagokból is meg lehet építeni, ennek lépéseit itt tudjátok megnézni:

Katt. ide: Rocket Oven

Természetesen nem kötelező a képeken látható anyagokból építeni, ha telik rá, lehet tartósabb anyagokat is használni.

Reményeim szerint hamarosan Valkonyára költözünk párommal Évával, és ha valakinek lenne kedve egy ilyen kemence megépítésében segédkezni, akkor közösen összedobhatnánk egy prototípust. 🙂

Kiegészítés

Egy korábbi bejegyzésemben tettem fel egy ismertetőt egy „Rakéta Zuhanyozó”-ról. Abban szó van arról, hogy miért is takarékosak ezek a „Rakéta” elven működő fűtőberendezések.

Azok kedvéért akik nem kíváncsiak arra, egy pár szóban: ezekben az építményekben a fa égése során felszabaduló, még éghető anyagokat, gázokat is tartalmazó égéstermékek egy, a szerkezetben kialakított áramlási útvonal miatt utó-égetésnek lesznek kitéve. Így a fából kinyerhető energia mennyisége megnő, a szerkezet hatásfoka jelentősen növekszik.

Ossza meg:

Tankolj fát!

Unod már, hogy a „nemzeti” olajtársaság mondvacsinált indokokkal tornássza egyre feljebb és feljebb a hazai üzemanyagárakat? Esetleg fel akarsz készülni azokra az időkre, amikor majd kiürülnek a Föld kőolajtartalékai? Nos, van itt valami, amit pont neked találtak ki…

Ossza meg:

Alkímia a sufniban!

Kedves Látogatók!

Egy új magyar energetikai találmányról szeretnék hírt adni.
A feltaláló Egely György és kutatótársai:

Ossza meg:

Erőforrás válság – riport

A szabadpénz rendszere kizárja a spekulációt

Gyulai Iván ökológus, a Miskolci Ökológiai Intézet igazgatója, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tagja szerint a pénzrendszer hibája okozza a gazdasági és a környezeti válságot.

Ön szerint melyik a súlyosabb globális probléma, a klímaváltozás, vagy a fosszilis energiahordozók fogyatkozása, illetve az általános értelemben vett erőforrásválság?

– A három probléma elválaszthatatlan. A növekvő emberiség növekvő igényeit nem lehet úgy energiával kielégíteni, hogy az ne okozná a környezet változását. A jelenlegi, szénalapú gazdaságszerkezet átalakítása időigényes, ráadásul a helyettesítési lehetőségek is döntően a fosszilis tüzelőanyagokhoz kötődnek. Ha a fosszilis tüzelőanyagok felét ki akarjuk váltani 2050-ig, akkor naponta egy gigawatt megújuló kapacitást át kéne adni. Ha ez sikerülne, akkor addig „csak” 550 ppm-ig emelkedne a szén-dioxid koncentráció a légkörben, ami önmagában is elég súlyos probléma volna. De sajnos pontosan ellentétes az irány: az olaj fogyatkozása miatt újra nő a szén felhasználása. Kínában hetente adnak át egy gigawattnyi kapacitású szénerőművet, az USA-ban több mint száz szénerőmű van a tervezőasztalon.

A klímaváltozás és a szűkössé váló energia más problémákat is szül. Az élelmiszertermelésünk nagy része is hozzá van kötve a fosszilis energiához, a modern mezőgazdaság 0,2 hektár szántón tart el egy embert. Ez csak óriási energiabevitellel lehetséges, és ha ezt az energiabevitelt nem tudjuk tovább fenntartani, vagy nem váltunk időben az élelmiszer önrendelkezésre, éhínség vár az emberiségre.

A kibocsátási kvóták rendszerét megfelelő megoldásnak tartja az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának kordában tartására?

– Nem igazán, hiszen a jelenlegi logika szerint az üvegházhatású gázok kibocsátását szabályozzuk, márpedig ezek a kibocsátások a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származnak. Hogyan csökkenhetne a kibocsátás, ha a világgazdaság fosszilis tüzelőanyag-felhasználása évről-évre növekszik? A mi javaslatunk az, hogy ne a kibocsátást szabályozzuk, hanem a fosszilis energiahordozók felhasználását.

Ez mit jelentene a gyakorlatban?

– A szennyezési jogokkal szemben fosszilis-erőforrás felhasználási jogok kerülnének szétosztásra a fogyasztók között. A felhasználási jogok évről évre szűkülnének. A fogyasztók kereskednének a fogyasztási jogaikkal, így aki spórol, az eladhatná a fogyasztási jogát azoknak, akik többet fogyasztanak. A kvótáért cserébe azonban nem forintot, hanem kvótapénzt, pénzhelyettesítőt kapna, amivel a környezetbarát termékek és szolgáltatások piacán vásárolhatna. A fenntarthatóság szempontjai szerint minősített piac jönne létre, amelynek a beruházásait egy visszatérülő alap finanszírozná. A visszatérülő alap kamatmentes kölcsönt nyújtana, a kölcsönt a megtakarításokból kellene visszafizetni. A rendszer lehetőséget kínál a társadalmi igazságosság, a környezettudatosság javítására, és ami nem lényegtelen, környezetbarát irányba élénkítené a gazdaságot.

A gazdasági válság hogyan függ össze az erőforrásválsággal, illetve a környezeti válsággal?

– Nézetem szerint a válságnak négy rétege van: gazdasági, szociális, környezeti és erkölcsi. Mind a négy válságot egy közös okra lehet visszavezetni. Ha ezt nem találjuk meg, nem fogjuk tudni egyik válságot sem megoldani. Jellemző módon a környezetvédők is a szelektív hulladékgyűjtésben, és hasonlókban látják a környezeti probléma megoldását, pedig egy probléma sem oldható meg ugyanabban a logikában, amelyben létrejött.

És mi lenne ez a közös ok, amelyre a válságok visszavezethetőek?

– A pénz intézményrendszere. Egy francia közgazdász még a XIX században észrevette, hogy a pénztulajdonos fölényben van az árutulajdonossal szemben. Ugyanis a pénzzel szemben, amely anyagában időtálló, minden áru és szolgáltatás romlandó, a vas rozsdásodik, a búza megdohosodik. Ezért amíg az árutulajdonosnak sürgős, addig a pénztulajdonosnak ráér a csere. Pénze visszatartásával olcsóbb árra kényszerítheti az eladót, vagy megtagadhatja a hitelezést. A pénz eme különleges természete miatt a pénztulajdonos extra juttatást követelhet, hogy a pénzét használatra átadja. Ez a kamat.
Ha a pénztulajdonos nem bízik abban, hogy a pénzét megfelelő kamattal fogja visszakapni, akkor nem adja kölcsön, tehát a kamat, amely azt a célt szolgálja, hogy a pénz forogjon, el is reteszelheti a gazdaságot. Ezért a gazdasági válságok szükségszerűen létrejönnek, mint ahogyan a rendszernek a kamatos kamat miatt is időnként le kell nullázódnia. A kamatos kamat ugyanis a pénzmennyiség exponenciális növekedését eredményezi, aminek azonban nincsenek fedezetei. Tehát a pénz intézményrendszerébe kódolva vannak a válságok, a háborúk és a hiperinflációk. A pénz kamatos természete miatt felállított játékszabályok hatalmas erkölcsi rombolást hoztak a világra. A „szerencsejáték kultúrája” milliárdok és a természet kifosztását jelentik itt a szemünk előtt, és ennek mindannyian játékosai, egyben erkölcsi értelemben elszenvedői vagyunk.

Hogyan lesz mindebből környezeti válság?

– Előbb szociális válság lesz, ugyanis a hitelezés miatt, minden termék árának egyharmada a kamatok beépített költsége, vagyis indirekt módon minden harmadik forintunkat kamatra költjük, abban az esetben is, ha nem vettünk fel kölcsönt. Német közgazdászok tíz jövedelemcsoportra osztották a társadalmat, és azt találták, hogy az első nyolc jövedelemcsoport kamatterheket fizet, a kilencedik semleges, míg az első nyolc csoport által megfizetett kamatteher a tizedik, legtehetősebb csoportba rétegződik át kamatjövedelemként. Ez okozza a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését. Még ha nő is a GDP, az egyre nagyobb tortából keveseknek egyre nagyobb, és sokaknak egyre kisebb szeletek jutnak.
Környezeti válság pedig úgy lesz belőle, hogy az a nyolc társadalmi csoport, amelyik kénytelen elviselni a kamatterheket, a növekedésben érdekelt, mert ki kell termelnie a költségeit. Az eladósodott államoknak is növekedniük kell, mert ha nem nő a GDP, akkor nem tudják törleszteni az adósságaikat. Magyarországon már az IMF-kölcsön előtt is 17 ezermilliárd forint volt az államadósság, azaz 1,7 millió forint jutott minden magyar állampolgárra. Ez óriási kamatterhet jelent, amiből az következik, hogy az állam sem a fenntartható fejlődésben, hanem a növekedésben érdekelt. A növekedésnek pedig az az eredménye, hogy egyre több természeti erőforrást fogyasztunk, ebből lesz a környezeti válság. Nem csak a pénzmennyiség nem nőhet exponenciálisan, a természeti erőforrások kiaknázása sem.

Ma az alsó nyolc jövedelemcsoport sem él szegénységben, orvosa van és utazik, és mindez a gazdasági növekedés eredménye. Ön meddig engedné a növekedést?

– Ma a bolygón 2,6 milliárd ember él napi két dollárból, 1 milliárd egyből. Magyarországon hárommillió ember él szegénységben. Az „orvosa van” is nagyon eltérő, ha valaki az utcán él, vagy ha megfizethet egy magánklinikát. A legtöbb ember nem szórakozásból utazik, hanem a munkája miatt muszáj, hogy utazzon. A társadalmi jólétnek nincs közvetlen kapcsolata a gazdasági növekedéssel, csupán az anyagi jóléttel. A növekedésből származó közvetlen hasznok a gazdagoknak jutnak, a közvetett terhek pedig a szegényeknek.
A növekedésnek egyaránt vannak ökológiai és szociális korlátai. Az ökológiai az eltartóképesség, ez objektív. Az a baj, hogy ennél a korlátnál a környezet nem állít fel egy sorompót, aminél meg kellene állnunk. Még jó sokáig dőzsölhetünk, míg a visszahatás hirtelen és drasztikusan leállítja a növekedést. A társadalmi korlátok is jól ismertek, az egyik éppen az, hogy a társadalmi különbségek konfliktusokba torkollanak. Így a korlátokat nem én szabom meg, hanem a társadalom állítja fel saját maga számára.

Ha valóban a pénzrendszer hibája a válságok közös oka, min kellene változtatni?

– Néhányan úgy próbálták megoldani ezt a problémát, hogy kiiktatták a pénzt, és cserebankokat hoztak létre, vagyis a közvetlen árucserére alapozták volna a gazdaságot. Ez a megoldás azonban nem működőképes, a pénzre szükség van a társadalmi munkamegosztáshoz, mint intézmény, nélkülözhetetlen. Silvio Gesell német közgazdász A természetes gazdasági rend (1916) című könyvében megfogalmazott egyszerű javaslata az volt, hogy a pénzt ugyanolyan romlandóvá kell tenni, mint amilyen az áru. Ezért negatív kamatozású pénzt, úgynevezett szabadpénzt javasolt. Ezt azóta sok helyen kipróbálták, a világon ma is körülbelül háromezer helyen működnek ilyen szabadpénz-kísérletek.

Miben különbözik a szabad pénz az általunk ismert pénztől?

– A leghíresebb szabadpénz-kísérletre az ausztriai Wörgl-ben került sor 1932-ben, a nagy gazdasági válság alatt. Wörgl ötezer fős kisváros volt akkor, ahol Gesell elképzelése alapján bevezettek egy munkabizonylatnak nevezett fizetőeszközt, amelyet schillinggel fedeztek. A százschillinges munkabizonylat száz schillinget ért, de minden hónapban a névérték 1 százalékát kellett annak megfizetnie, akinek a kezében maradt a pénz. Ezért mindenki igyekezett gyorsan elkölteni – Gesell ezt pontosan azért találta ki, hogy megnövelje a pénz forgási sebességét.
A szabadpénz őrzi a pénz értékét, abban az esetben, ha valaki a jövőre tartalékot kíván képezni. A bankba betett pénz azonban nem szül kamatot, és a banknak is elemi érdeke, hogy a betétesek pénzét kölcsönadja, különben neki kell a romlási díjat megfizetnie. Így nem fordulhat elő, hogy akár a pénztulajdonos, akár a bank a magasabb kamat kikényszerítése érdekében megállítsa a gazdaságot azáltal, hogy visszatartja a pénzt. Tehát a szabadpénz megszünteti a spekulációt, a fölösleges növekedést, viszont felpörgeti a gazdaságot, és lehetővé teszi a szükségletek kielégítését a társadalom egésze számára.

Ha a szabadpénz ennyivel jobb, miért nem az terjedt el?

– Egyrészt mert a jegybankok mindig betiltották. Wörgl-ben és környékén több tízezren csatlakoztak a kísérlethez, de a jegybank másfél év után betiltotta. A harmincas évek Amerikájában 300 városban vezettek be szabadpénzt, amelyet hamarosan betiltottak. Másrészt, a döntéshozók mindig a tehetősek érdekeit szolgálják, mivel maguk is a pénz hatalma révén nyerik el hatalmukat. Harmadrészt, mert a társadalom ezt hagyja, mert fogalma sincs arról, hogyan működik a pénz, és milyen zavarokat okoz az életünkben.
Pedig a jelenlegi pénzrendszer nem az istentől való, hanem társadalmi alku eredménye. Tehát meg lehet változtatni. De ahhoz, hogy meg akarjuk változtatni, előbb érteni kéne. Érteni kéne, hogy miért vannak gazdasági válságok, hogy miért van az, hogy az egyik ember nagyon gazdag, a másik viszont nagyon szegény.

Hol működnek a világon szabadpénz-kísérletek, és milyen eredménnyel?

– A legtartósabban fennmaradt szabadpénz kísérlet a svájci WIR bank, amely már hetven éve működik. Összesen háromezer ismert helyi pénzt, vagy pénzhelyettesítőt regisztráltak, de becslések szerint ennél magasabb a számuk. Megjegyzem, magam nem vagyok híve a helyi pénzhelyettesítőknek. Ez egy önző rendszer, nekik jó, de az egész társadalomnak nem. Vagyis a nemzeti, sőt globális keretekben létrehozott szabadpénznek vagyok a szószólója, és nem a kényszermegoldásoknak, amelyek a jelenlegi rendszer hibáit foltozgatják.

A gazdagodás vágya alapvető emberi tulajdonság, biztos, hogy ezt ki lehet iktatni?

– A szabadpénz rendszerében is lehet gazdagodni, csak egyetlen dolog nem lehetséges: munka nélkül pénzt keresni. A spekulációt zárja ki a szabadpénz rendszere. Gesell azt mondta, hogy két módon lehet jövedelemre szert tenni munka nélkül: pénzzel és földdel, mert mind a kettő megköveteli a maga járulékait. Éppen ezért Gesell másik javaslata a föld magántulajdonának megszüntetése volt.
A szabadpénz rendszerében nem lennének gazdasági válságok, és nem történne jövedelemátrendeződés a társadalomban. Ebben a rendszerben tisztességes vállalkozással több pénzt lehetne keresni, mint a mostaniban, hiszen a kölcsönöket nem terhelné a kamat. A jelenleg a piacon lévő pénzmennyiség mindössze 2-3 százalékára lenne szükség ahhoz, hogy a pénz cserefunkcióját be tudja tölteni: az összes többi pénz, a maradék 97-98 százalék spekulatív célokat szolgál.

Eljuthatott volna a szabadpénz rendszerében az emberiség arra a szintre, amit ma fejlett társadalomnak hívunk?

– Lehet, hogy annak nevezzük, de nem az. Ehhez a fejlettséget kellene definiálni. Fejlett az a társadalom, amely alkalmazkodóképes a folyton változó környezethez. Más típusú fejlettségnek nem sok értelme van. Mondhatjuk a mai társadalomra, hogy fejlett, ha nem tud alkalmazkodni a saját maga által kiváltott környezeti változáshoz, például az éghajlatváltozáshoz?
De visszatérve a kérdéshez, a válasz igen, sőt egy valódi fejlettség alakulhatott volna ki. A szabadpénz társadalmában a társadalom és gazdaság működése a szükségletek kielégítésére irányul, a jelenlegi társadalomban viszont nagyon sokan nem képesek a szükségleteiket kielégíteni, mert a pénz természete azt diktálja, hogy a módosak igazolhatatlan igényeit elégítsék ki. A szabadpénz társadalmában a nagy szélsőségektől mentes világ rajzolódik ki előttünk, ahol nincs a maihoz hasonló társadalmi igazságtalanság, nincs állandó növekedési kényszer, és ezért lényegesen mérsékeltebb a környezetre háruló teher.

Átállhatna az emberiség a szabadpénz rendszerére éppen most, amikor minden hitelből épül?

A szabadpénz nem zárja ki a hitelezést. Ott is minden hitelből épülne, csak ezek a hitelek a hitelezők és az adósok számára is kevesebb kockázatot jelentenének. A magas kamatok világában a nagyon gyorsan megtérülő beruházások élnek csak meg, amelyek ezért szükségszerűen hanyagolják a fenntarthatóság követelményeit. Így pontosan a hosszabb távon megtérülő, társadalmilag és környezetileg elviselhető, vagy éppen hasznos fejlesztések nem tudnak megvalósulni.

A zöld New Dealt sürgetők szerint a zöldtechnológiák, a megújuló energiaforrások fejlesztése egyszerre csökkentheti a világ fosszilis energiafüggőségét és jelenthet kitörési pontot a gazdasági válságból. Ön hisz ebben?

Ez megoldás lehetne, de nagyon kis mértékben van jelen a világgazdaságban, illetve a rendelkezésre álló technológiáknak nagyon komoly korlátai vannak. Annak, hogy mennyi hőszivattyút, vagy napkollektort gyárthatunk, korlátot szabnak a természeti erőforrásaink, például éppen a fosszilis energiahordozók, vagyis ezek az alternatív megoldások nem is igazán alternatívak. A probléma az, hogy ma már meghaladtuk a bolygónk környezeti eltartó-képességét, és a továbbiakban lehetetlen az emberiség növekvő igényeit kiszolgálni. Vagy magunktól, önkorlátozó módon visszatérünk az eltartóképesség szintjére, amely a jelenlegi globális erőforrás-felhasználás jelentős csökkentését igényli, vagy szembesülnünk kell a globális összeomlással.

Forrás: http://www.mindennapi.hu/
Bodoky Tamás

Ossza meg:

Paul Moray: a „favető” ember

Talán a történet elolvasása után azt gondoljátok, hogy ez nem ide való.
Hogy mégis ide került arra szeretnék egy rövid magyarázatot adni.

A fa elültetése, felnevelése, netán öntözése energiát igényel. Hogy mennyit, az nem mindegy. Az sem hogy a sok munka eredményes lesz-e vagy sem.
Ezért nagy jelentőségű a magyar származású Moray Pál felfedezése.

Ha Jean Pain-t a magyar hagyományokhoz hűen „fanyüvőnek” kellene nevezni, Paul Moray ebben az esetben a „favető”. Paul Moray véletlenül fedezte fel a nagyon lerombolt ökorendszerek újjáépítéséhez szükséges megoldások egyik kulcsát.

Mint francia irodalomtanár, a fák neveinek ófrancia és kelta eredetű szófejtéseivel foglalkozott. A helyi hagyományok elmélyítésében megismerte a kelta druidák (a magyar táltosoknak megfelelő személyek) fákhoz kötött hiedelmeit a különböző varázslatok és gyógyítási eljárások tükrében. Tanulóival gyakran rótta a Dél-Franciaországi hegyvidéket, ahol a fákhoz kötődő legendák hangulatát idézte fel.

Egy völgyben, bőségesen öntözött gyümölcsöskertek mellett haladtak, ahol az egyik gazda a kis csoportnak elmagyarázta, hogy barack, őszibarack és szilvafák, az aszályos nyarat csak állandó öntözéssel élik túl. Ezután a csoport útja hegynek fel vezetett, ahol már csak a szárazságot jobban tűrő fenyő, cédrus és tölgyfák voltak, azok is egyre gyérebben. A rendszeresen visszatérő tüzek által elpusztított erdők helyén, magasabb vidékeken már csak szilarepedésekben növő gyér bokrokat lehetett látni. Ekkor pillantott meg az egyik tanuló egy magas sziklafal tetején viruló, egészséges gyümölcsökkel megrakott őszibarackfát. A fa egy sziklarepedésből nőtt ki, és minden öntözés nélkül szépen zöldellt.

A tanuló természetesen felvetette a kérdést: hogyan éli túl ez a fa az aszályos nyarat, minden öntözés nélkül akkor, amikor a völgyben ugyanolyan őszibarackfák öntözés nélkül elpusztulnak? Erre a fogas kérdésre Paul Moray nem tudott mit válaszolni, csak annyit, hogy a kérdéses fa feltehetően egy eldobott gyümölcsmagból kelt ki a sziklarepedésben. Ezután francia tanárunk egyre figyelmesebb lett ezekre a lehetetlen helyeken nőtt fákra. Gyümölcsökkel tele szilva- és barackfákkal találkozott középkori várromok bástyáinak a tetején, de látott kőerődítmény falrepedéséből magasan növő tölgyet, mandula és diófát is.

A csodálatos magoncok

Ezeket a fákat senki sem ültette. Mind magról kelt un. „magonc” volt. Emberünk, minden erdőgazdasági tudás és képesítés nélkül elkezdett kísérletezni. Facsemetéket ültetett komposzttal teletömött sziklarepedésekbe. Egyetlen ültetett csemete nem vert gyökeret, még öntözés árán sem. Ekkor gyümölcsmagokat helyezett el nedves homokkal teli műanyag dobozokba. Megfigyelte, hogy a magok akkor csíráznak könnyebben, amikor a homokba az „egyenlítőjük” vízszintesen lett elhelyezve. Ekkor a mag, mint egy száj, kinyílik, s belőle nem egy, hanem két csíra bújik ki. Az egyik lefelé, a másik felfelé növekedik. Meglepetésére, először a lefelé növő csíra fejlődik ki, a másik növekedése néhány milliméter után megáll.

A néhány milliméteres csírával rendelkező magot Paul Moray egy néhány maroknyi komposzttal teli kis mélyedésbe helyezte (néhány cm mélyre), ügyelvén a kikelt csírák eredeti irányára. Ha a magot megfordította, a csírák egymást keresztezve vették fel eredeti irányukat. A pisztácia maggal gyors eredményre jutott. A lefelé növő csíra néhány hónap alatt több méter mélyre hatolt. Ezalatt a másik csíra meg sem mozdult. A másik csíra kikelésére néha két vagy három teljes évet kellett várnia.

A kísérleteket Paul Moray földszakadék mentén végezte, ahol két – hároméves magoncokat temetett ki. A hajszálvékony függőleges gyökér egy év után már több mint tíz méteres mélységben volt. Szakkönyvekben kutatva, megtudta, hogy az ilyen magoncok központi gyökerének a hossza a száz métert is elérheti. Ez a gyökér addig nő, amíg vízzel nem találkozik. Ekkor kel ki a fiatal magonc.

Faiskolákat rendszerint olyan helyekre telepítik, ahol a talajvíz csak néhány méter mélyen van. Az elvetett magok így gyorsan kikelhetnek. Átültetéskor a csemete központi gyökerét az ásó elvágja. Átültetés után a fa ezt a központi gyökeret már nem tudja újra növeszteni. A nem mélyre hatoló új gyökerek, száraz talajban csak öntözéssel tudják a fát életben tartani.

A magonc gyümölcsöskert

Hosszú kísérletezés folyamán Paul Moray a csíráztatás és a magoncnevelés magasiskoláját alakította ki. Tudását egyre nehezebb kihívások elé állította. Egy sziklás, kopár hegyoldalon, még kecskelegelőnek is alkalmatlan földdarabot vásárolt (igaz, igen olcsón). Telkén a nyarakra egy esővíztároló fölé egy kis faházat épített. Amikor a néhány km-re eső faluban megtudták, hogy emberünk ott egy gyümölcsöskertet szándékozik telepíteni, mindenki „városi bolondnak” nézte és nyíltan kinevették.

A sziklás alapot mezőgazdasági robbanószerrel (amit egyes vidékeken szőlőtelepítésre is használnak), kis robbantásokkal lazította fel. Néhány méter mélységig a sziklák megrepedtek. Az előre csíráztatott magokat csákánnyal kivájt, néhány literes, komposzttal megtöltött mélyedésekbe vetette. Minden elvetett mag fölé, „üvegháznak”, aljzat és kupak nélküli kétliteres ásványvizes műanyagpalackot helyezett. Ebben várta a mag kikelését. Ismervén a gyenge kikelési arányt, sokkal több magot vetett el, mint amennyi fára szüksége lett volna.

Az első évben a komposztból kikelő gyomnövények megjelenésén kívül semmi nem történt. A gyomnövényeket rendszeresen eltávolította. Az első őszibarackfa a harmadik év tavaszán kelt ki. Ezután a többi magonc is lassan kibújt a komposztból. Az elvetett magok alig egy harmada kelt csak ki. A kikeléshez a központi gyökérnek, feltehetően egy lefelé menő repedést kellett találnia. Ha ilyen nem volt, a mag belepusztult.

Amikor a fiatal csemeték elérték a műanyagpalack nyakát, ezt utóbbit el kellet távolítani és az új fát szöges drótból készült ketreccel körülvenni. Ez a nyulak miatt volt szükséges. Ezután a fák egyre gyorsabban nőttek. A kikelést követő harmadik évben a magoncok egy részét Paul Moray beoltotta.

Nemi és nemtelen, vagy növényi szaporítás

Ezen a ponton van Paul Moray második felfedezése. Faiskolákban a gyümölcsfákat vad magoncokra oltják be. A kívánt gyümölcs pontos fajtáját és különleges tulajdonságait az oltó ág határozza meg. Rózsafára lehet barackot vagy szilvát oltani. Paul Moray rájött arra a kézenfekvő tényre, hogy ezek az oltások olyanok, mint az élő testbe beültetett idegen szervezetek. Állatoknál és az embernél az ilyen átültetés csak az immunrendszer teljes leépítésével lehetséges. Ezzel szemben tudott dolog, hogy a saját szövet átültetése minden esetben jól működik: az arcukon megégett személyek bőrét a fenekükről, vagy hátukról levett bőrrel, minden immunreakció nélkül, pótolni lehet. A fáknál, bizonyos mértékig, hasonló a helyzet.

A magonc beoltásával az oltóanyagot adó egyed gyümölcsét fogja az új fa termelni, nem a sajátját. A magnak a genetikai tulajdonságait a gyümölcsöt adó virágnak a beporzása, tehát a „véletlen” határozza meg. Egy fa gyümölcseinek minden magja más öröklött tulajdonságokkal rendelkezik. Természetesen, vannak kivételek is. Pl. az elvetett dióból gyakorlatilag azonos gyümölcsöt hordó diófa kel ki. Alma esetében a nem beoltott magonc egészen más almát ad, mint az anya-fa.

Paul Moray fáinak egy részét nem oltotta be. Ezeken a fákon a magot adó gyümölcstől eltérő gyümölcsök teremtek. A nemesítő szakemberek ezzel a módszerrel teremtenek új fajtákat. Ez az un. „nemi jellegű” szaporítás: a nőnemű virágot a hímnemű virágpor termékenyíti meg. A beoltással ezt a folyamatot kiiktatják.

A nem beoltott magoncok első termése a legtöbb esetben érdekes meglepetést tartogat. A kapott gyümölcs lehet nagyobb, vagy kisebb méretű, savanykás vagy mézédes, magbaváló vagy nem, stb. Ha pontosan azt a gyümölcsöt kívánjuk termelni, mint amelyik a magot adta, akkor az anya fáról kell egy ágat oltásra levágni. Ez az ág genetikailag a magonchoz igen közel áll. Oltásnál, mintha saját ágát ültetnénk át.

Az ilyen oltásoknál vadhajtás soha nem nő. A nyert beoltott fa betegségekre sokkal kevésbbé érzékeny, mint a vad alanyra beoltott csemete.

A magoncok gyümölcsei

Nyolc – tíz év után Paul gyümölcsösében megjelentek az első gyümölcsök. A fákat soha locsolni nem kellett, még akkor sem, amikor több, mint három hónapig egy csepp eső nem esett. A gyümölcsök kisebb méretűek lettek, mint az anyafák gyümölcsei, de magasan ízletesebbek. A különbség főleg a gyümölcsök sokkal erősebb illatán és magasabb cukortartalmán volt érezhető.

A falu több lakója, az eredmény láttán Paul Moray-tól bocsánatot kért.

A „Chichourle Egyesület”

Az eredményen felbátorodva, Paul Moray elhatározta, hogy a magról keltetést a lehető legnagyobb nyilvánosság elé viszi. Ennek érdekében alapította meg a „Chichourle Egyesületet”. Az egyesülettel főleg az elemi- és középiskolás tanulókat célozta meg. Munkatársai kirándulások szervezésével vitték a gyerekeket a természetbe magokat gyűjteni, amiket azután az osztályban csíráztatták és egy másik kirándulás alkalmával a természetben elvetették.

Chichourle olyan kopár hegyoldalakat keresett fel, amelyeken erdőt csak a vidék legöregebb emberei láttak valaha – néha még azok sem. Ilyen helyekre mentek ki a Chichourle kirándulói, ahová főleg tölgyeseket telepítettek makkok elvetésével. Meggyőződve tevékenységük rendkívüli hasznosságáról mind a közösség, mint a környezet javára, nem sokat törődtek a bevetendő területek tulajdoni viszonyaival. Ez a hozzáállás végzetesnek bizonyult. Minden esetben évek óta teljesen elhagyott területeken dolgoztak. Magánterületek esetén a tulajdonosok visszajelzése mindig nagyon kedvező volt: a vetésekből kikelő erdő a terület értékét csak növelte… és ingyen munkával. Az állami tulajdonban lévő területek esetében az „Administration des Eaux et Forêts” (Viz- és Erdő Hivatal) hivatalnokai addig nem reagáltak, amig az elvetett fák el nem kezdtek nőni. Kiderült ugyanis, hogy a vetett tölgyesekben a sugárba szökő egyedek aránya magasabb volt, mint a szakemberek által ültetett, hasonló területeken. Ha hozzádjuk azt a tényt, hogy a faiskolai és átültetési költségek vetés esetén eltűnnek, Paul Moray megoldása sokkal kedvezőbbnek bizonyult. Ehhez jön még a magonc fák sokkal nagyobb ellenálló képessége. Egy osztálynyi iskolás gyerek játszva sokkal hatásosabban – és ingyen – telepített tölgyeseket, mint az államilag fizetett szakemberek.

Az állami hivatalnokok egészen más szemszögből nézték a Chichourle Egyesületet tevékenységét. Az Egyesületet köztulajdon rongálásával vádolták meg és pénzbüntetéssel sújtották. Az évekig elhúzódó pereskedés folyamán Paul Moray egészsége tönkrement. A per folyamán jutott tudomására, hogy az iskolásai által telepített, több tízezer, 2 – 4 méter magas sudár tölgyet, fizetett állami alkalmazottakkal az utolsó darabig kitépették. Ezt a csapást az akkor már beteg Paul nem bírta ki. Koldusbotra jutva, betegen, mindenkitől elhagyatva halt meg.

A fentiekben röviden leírt történetet maga Paul Moray mondta el nekem kevéssel a halála előtt.

Paul Moray írott munkái

Számomra nagyrészt ismeretlen okok miatt Paul Moray nem hagyott hátra könnyen elérhető írásos munkát. Energiáját az ellene indított peren kívül a különböző szervezési munkák kötötték le. Paul Moray kitűnő előadó volt. Előadásait a nagyszámú közönség lélegzetvisszafojtva hallgatta. Amikor a fákról beszélt, személye átszellemült. Ezt a témakört egy, szinte vallásos kegyelet formájában kezelte. Lelkesedése minden hallgatóját magával ragadott.

Több előadásán és két néhány napos favető tanfolyamán volt alkalmam résztvenni. A fentiekben leírtakat jegyzeteim alapján készítettem. A Chichourle Egyesület minden lényeges bio-vásáron képviselve volt, ahol a látogatókat Paul fogadta személyesen. Módszerének a rövid leírását kis példányszámú füzetecskékben árulta fillérekért, de legtöbbször ingyen osztogatta mindenkinek.

Asztalára, a füzetek mellett a nagyközönség részére egy űrlapot is elhelyezett, amire bárki felírhatta lakcímét és a kért fa-magokat. Ezek után a kért magokat, a használati utasítás kíséretében mindenkinek ingyen, postán elküldte. Az én kertemben is van egy almafa magonc, aminek a magját tőle kaptam.

Egy alkalommal egészségi problémáiról beszélgettem vele. Ekkor reményét fejezte ki az iránt, hogy lesz talán még ideje tervezett könyvét kiadni. Korai halála ebben megakadályozta.

Paul Moray emlékét még a francia környezetvédők sem őrzik. Az az érzésem, hogy eddig még nem ismerték fel ennek a kivételes személyiségnek a valós értékét.

A „Fákat ültető ember” hihetetlen története

Befejezésül a témakörben még meg kell említeni Jean Giono L’homme qui plantait des arbres (A fákat ültető ember) c. rövid regényét ami egy valóban megtörtént és a szerző által is átélt esetet ír le.

Egy öreg, hegyi birkapásztor, Elzéard Bouffier életét írja le benne a 20. század első felében. Ez, az igen egyszerű, tanulatlan ember, állatait legeltetve a Provence-vidéki alpesekben, a környékbeli tölgyesben minden nap száz makkot szedett össze. A gondosan kiválogatott makkokat egy acélrúddal szúrt lukba vetette. Harminc év alatt a kopár sziklás hegyeket magonc tölgyek és másfajta fák százezreivel erdősítette be. A pásztor olyan elhagyatott vidéken ténykedett, hogy az „Administration des Eaux et Forêts” hivatalnokai a vetett tölgyesekről csak akkor értesültek, amikor a fák tulnyomó többségének a törzse már 10 – 25 cm átmérőjű volt. Ekkor már az új tölgyesek alatt, a több mint 100 éve elapadt források is újra kezdtek folyni. Ennek következtében, a régen elhagyott, romos hegyi tanyákba fiatal családok költöztek. A vidék újra élni kezdett. A hívatásos erdészek egyszerüen nem hitték el azt, hogy ezeket az erdőket egyetlen ember vetette. A kiküldött szakemberek szerint a jelenség „természetes” volt és a kérdéses erdők maguktól „spontán” keletkeztek.

Tudtommal ezt a rendkívüli irodalmi szépségű regényt még nem fordították le magyarra. Az eredeti francia szöveg pdf formában a következő címen tölthető le:

http://www.ibiblio.org/beq/classiques/Giono-arbres.pdf

A regény alapján egy művészi rajzfilm is készült, amit a következő címen lehet megnézni:

http://www.respire-asbl.be/Film-L-Homme-qui-plantait-des

Jean Giono regényének az olvasása egy valóságos beavatás a természet titkaiba. A magyar fordítást általános iskolai kötelező olvasmánnyá kellene tenni. Ebből a regényből egy fiatal gyermek többet tanul meg a természet értékeiről, mint száz vaskos erdészeti szakkönyvből.

Forrás: www.eautarcie.com

Ossza meg:

Gally meghajtású zuhanyzó / Rocket powered shower

Íme gally meghajtású melegvíz rendszerünk terve

Egész napodat gally gyűjtéssel tölteni nem éppen vidám elfoglaltság. Viszont Milkwoodban (Kanada) bármi, ami meleg zuhanyt eredményez, elsőbbséget élvez az ember életében.

Azonban fatüzeléssel nyert forró víz romantikája hamar megfakul, ha a vízmelegítő rendszer nem kivételesen hatékony. Mert ha nem az, akkor jelentős mennyiségű fára van szüksége, hogy a vizet felmelegítse, és ezzel jelentős mennyiségű széndioxidot is kibocsát. Nem is szólva arról, hogy mennyi vesszőt kell gyűjteni. Ezért aztán Nick kutatni kezdett a leghatékonyabb, szuper egyszerű és szuper dögös fűtőrendszer után, amit aztán vízmelegítő rendszerré változtathat. És így fedeztük fel a „rakéta vízmelegítőt.”

Nick Ritar és Si Horsely agyag és szalma keverékének védőrétegével rakja körbe a tűzteret és a tűzálló téglákat.

Ossza meg:

Tömegkályha

Észak-európai tömegkályhák

A gázárak emelkedése miatt a magyar háztartások újra keresik az olcsóbb fűtési megoldásokat.

A továbblépés azonban nem egyszerű, hiszen a fogyasztók nem rendelkeznek a váltáshoz szükséges alapvető ismeretekkel. Mindennek már most is jól érzékelhető következménye a vidéki települések levegőminőségének tragikus romlása. Tájékozatlanságból széles körben terjed a különféle hulladék anyagok illegális eltüzelése, így a műanyaghulladékok, vagy a kezelt, festett hulladék-faanyag égetése, ami az erősen mérgező anyagok tömegének légkörbe jutását eredményezi. Az elavult vagy rosszul működtetett technológiák, alacsony hatásfokkal üzemelő erőművek és háztartási fűtőberendezések, a hatékony fafűtéssel kapcsolatos alapvető ismeretek hiánya pedig végső soron az értékes erdőállományok felesleges eltékozlásához vezetnek.

Az alábbiakban, egy hazánkban még szakmai berkekben sem közismert egyedi fűtőberendezést, a tömegkályhát és az ennek üzemeltetésével kapcsolatos tapasztalatokat mutatjuk be.

Ossza meg:

Tóriumos erőművek

A Fukishimai atomerőmű-baleset kapcsán el kell gondolkoznunk a hagyományos urán alapú erőművek létjogosultságán. Miért erőltetik, ha ilyen veszélyes? Nincs jobb?
Nos, van..

Íme:

A világ energiafogyasztása előbb-utóbb túlnő a fosszilis energiahordozókra (szén, olaj, földgáz) épülő termelésen. A nemzetközi energiahivatal becslése szerint a következő húsz évben 26 ezer milliárd dollárnyi befektetésre lenne szükség az energetikai iparban, hogy súlyosabb összeomlás nélkül megússzuk.   Wigner Jenő kitalálta, hogyan lehet az emberiség energiaigényét tisztán kielégíteni (a mai felhasználás mellett több millió évre elég készletek mellett).
Aztán az 1960-as években meg is építették. Ez a folyékony fluorid sóolvadékos tórium reaktor (LFTR).

Miért volt vonzóbb az urán?

Ossza meg:

Aszalás napkollektor segítségével

Az aszalásra szeretnék közzétenni egy hasznos ismertetőt.

Az anyag egy pdf fájlban van amit letölthetsz a gépedre.

Aszalás >>>

Ossza meg:

Bozótkomposzt

Jean Pain 1969-ben költözött feleségével Idával, a dél-franciaországi Villecroze-ba, ahol egy 270 hektáros bozótos száraz mediterrán erdő őrzésével és kezelésével lett megbízva. Ezt a vidéket, az igen meleg és száraz nyarak miatt, erdőtüzek pusztították rendszeresen. Minden erdőtűz után egyre gyérebb és elkorcsosodott erdő, ill. bozót keletkezett. A folyamat végállomása egy kopár sziklás hegyi sivatag.

Már az első átélt erdőtűz alkalmával Jean Pain egy érdekes megfigyelést tesz: a fák pusztulását az aljnövényzetet alkotó sűrű bozót égése okozza. Tisztában van azzal a ténnyel is, hogy az erdőtüzek pusztításai történelmi távlatokban viszonylag új keletűek. A mediterrán erdők az évszázadokat igen jó állapotban vészelték át. A pusztulás igazán csak a második világháború utáni években kezdődött, annak ellenére, hogy pontosan ekkor szűnt meg a tűzifa rendszeres kitermelése. A házak fűtését egyre jobban fűtőolaj égetéssel oldották meg. Régebben az erdők a gazdagok vadászterületei voltak. A helyi lakosság a száraz fákat kivághatta és a bozótot is felhasználhatta fűtésre és a háztartásban. A bozótból kitermelt aprófa elegendő hőt szolgáltatott. A tüzek évszázadokkal ezelőtt is átmentek az erdőkön, de bozótos aljnövényzet hiányában a nagy fákban kárt nem tettek.

Ossza meg: