Részlet a cikkből:
„A tetszetős, ugyanakkor humorosan és ízlésesen szerkesztett honlapról szinte mindent megtudni Valkonya múltjáról, jelenbeli lehetőségeiről, nem kevésbé arról, hogy az itt élők szerint a csöppnyi település a zalai dombvidék ékszere. A falvak idegenforgalmi lehetőségeit bemutató riportsorozatunk mostani részében mindezt megkíséreljük tetten érni.
Ahogy rátérünk a zsáktelepülésre vezető bekötőútra, s meglátjuk a szélben hajladozó, levelesedő nyírfákat, alattuk a fehér virágözönbe öltözött kökénybokrokat, a hangulatunk is megváltozik. Aztán ritkás, sárga virágszőnyeg fedte akácoshoz érünk, teljes pompájában virít a fák alatt a mocsári gólyahír, majd megpillantjuk a dombra felkúszó falut, Valkonyát. Tökéletesen idilli a kép!”
A valkonyai ludvérc nem azonos a lidérccel, aki a mocsárba csalogatja az óvatlan vándort! Egyben a mi ludvércünk szigorúan rövid „u”- val írandó, mert „Hát nem lúd az, no”!
Ludvércet bárki tud teremteni magának, ha a koromfekete tyúk első tojását nagy türelemmel kikölti a hóna alatt. No, hát abból bizonyos, hogy ludvérc fog kibújni!
A ludvérc, ha kikel, bármilyen formát képes magára ölteni, de általában, ha megteremtője nő, akkor férfi, ellenkező esetben nő képében jelenik meg gazdája előtt
A ludvérc teljesíti gazdája (kiköltője) minden kívánságát. A fenti, és ezen tulajdonsága miatt ördögszerető, mit-mitke („mit-mit-mit parancsolsz édes gazdám”) néven is emlegették. Néha még lucfírnek is hívták.
Mivel minden kívánságot teljesít, ártó szándékkal fel lehetett használni „haragosok megsanyargattatására, ne adj isten, elveszejtésére is”.
A ludvérc képes tüzes petrencévé változni és ebben a formában repülni is tud.
Olvassa tovább» Amit a Valkonyai Ludvércekről, Láncosokról, Lámpásosokról tudni kell.
A napokban megalakult a VÉDÁK – Valkonyai Édes Asszonyok Köre – valkonyai nőklub.
A klubnak tagja lehet minden valkonyai leány és asszony.
A honlapunk új menüponttal bővült, http://www.valkonya.hu/kategoria/valkonyai-kozossegek/noklub/ , itt mindent megtalálhatnak Valkonya hölgyei ami a klubbal kapcsolatos.
Az oldalt Pápai Saci szerkeszti.
A honlap üzenőfala (fóruma) is új elemmel bővült, http://www.valkonya.hu/uzenofal/vedak/. Ezt a fórumot csakis Valkonya hölgyei láthatják, használhatják. Ehhez be kell jelentkezni a honlapra, ezért kérem, aki még nem regisztrált Valkonya asszonyai, lányai közül, az tegye meg itt: http://www.valkonya.hu/regisztracio/ .
Regisztrálás után, kérem lépjen be az adatlapjába és töltse ki a rovatokat, hogy tudjam ki regisztrált. Erre azért van szükség, hogy hozzá tudjam adni a „titkos társasághoz” és láthassa a fórumot. A regisztrációval és/vagy a fórum használattal kapcsolatos kérdésekkel mindenki forduljon hozzám bizalommal, a címem változatlan :-).
Hosszú betegség után, szeptember 29-én eltávozott közülünk Marika néni.
2013. október 10-én, csütörtökön, 8.00 -kor kezdődik a gyászmise a kiskanizsai templomban és 13.00 -kor kísérhetjük Marika nénit utolsó útján, a kiskanizsai temetőben.
Nem múlnak el ők, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség
Immár Valkonya utcanézete (street view) is elérhető a Google térképen. Kicsit később kerültünk fel mint a címben szereplő nagyvárosok, (amit nem is igazán értek), de már Valkonyát is alaposan megszemlélheti bárki a nagyvilágból.
A képek nem egyszerre készültek, így a falu alsó és felső végében kicsit más a klíma. Hársfalviéknál tél, Szakonyéknál virágzó tavasz, nálunk meg balról nézve tél, jobbról nézve tavasz. Csak jobb a falu felső végén lakni 🙂 !
Ha valaki elsiklik a képek dátuma felett, meglepődhet, hogy itt húzódik a „nagy klímaválasztó”, de Valkonyán mindig is voltak fura dolgok és mi így szeretjük!
A Nők Lapja április 12-i számában – Miért jó a falun élni? címmel megjelent cikkében egy rövid riport olvasható Szigligeti Ágival, aki a Valkonyai létről mesél az újságnak, illetve ezáltal az újság olvasóinak. No meg egy remek kép is van a cikk elején a kápolna felújításáról.
A 2012.02.18 -án a Gasztroangyal (MTV1) című műsorban riportot láthattunk a Ghaurved KFT ről. Jelesül termékükről, a 200 éves házi receptúra alapján készített, finomabbnál-finomabb mustárról.
A riportban Vereczkei Ági és Németh Pali mesél a mustárról, mustárkészítésről.
Ajánlom mindenkinek, no meg a mustárt is, mert (ez a saját véleményem), talán az egyik legfinomabb mustár amit valaha ettem.
A képek a múltból fotógyűjteményben immár lehet látni, hogy melyik képen ki szerepel. Köszönet érte Magdi néninek, Kati néninek és Marika néninek! Több órán keresztül gubbasztottak velem a számítógép mellet, és igen aprólékosan végignézték az összes régi fotót. Rájuk mindig lehet számítani. Köszönjük!
Amelyik képnél nincs felirat, őket sajnos nem ismertük fel. Ha valaki tudja kit, kikek ábrázolnak a fotók, kérem írja meg, Köszönöm.
Hozzászólás lezárva 
A Nők Lapja április 12-i számában – 
