Piros Pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európaszerte.
A régiek jól tudták, ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra és a nagy nyári munkák előtt eljött az ünneplés ideje.
Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért.
Erre szolgált Pünkösd szép ünnepe a Húsvétot követő 50. napon.
( ,,Pentekosztész” görög szó jelentése ötvenedik, ebből ered a Pünkösd szavunk ).
Pünkösdöt tartják a keresztény egyház ( Anyaszentegyház) születésnapjának .
Krisztus tanítványaira leszállt Szentlelket ünnepeljük a mai napon.
Magyarországon Pünkösd kétnapos ünnep: Pünkösdvasárnap, Pünkösdhétfő.
A templomokban évről évre megemlékeznek erről a napról: a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentélek jelképeként régebben fehér galambot repítettek szabadon.
A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak pedig felöltötték az ünneplőjüket. Összejöttek a családok.
Néhány faluban még ma is élnek a pünkösdi hagyományok, játékok, így a Dunántúlon például a pünkösdi királyválasztás, vagy a pünkösdi királynéjárás.
Kezdetben vitézi szokás volt, hogy a katonák maguk közül választottak egy évre királyt, és aki a legderekabbnak bizonyult, az bizony egy évig ingyen ihatott a falu kontójára és persze minden mulatságra hivatalos volt.
Pünkösdöt megelőző szombaton bonyolítják le évről – évre az immár évszázados hagyománnyal rendelkező székelyföldi Csiksomlyói bucsut Csikszeredában.
Minden évben zarándokok százezrei ,,keresik fel a csiksomlyói Szűzanyát ” imádságos, hálatelt szívvel a Kárpát – medencéből és a nagyvilágból egyaránt. A Csiksomlyói bucsu egyfajta magyar világtalálkozóvá fejlődött az elmúlt évtizedek során, melyet rengetegen keresnek fel pusztán nemzeti összetartozásunk megünneplése,megélése céljából is.
Felkerültek a honlapra az idei májusfa állítás képei és Szigligeti Ági jóvoltából egy rövid videó is a valkonyai legények heroikus fadöntő, facipelő, faragó és állító küzdelméről.
Immár Valkonya utcanézete (street view) is elérhető a Google térképen. Kicsit később kerültünk fel mint a címben szereplő nagyvárosok, (amit nem is igazán értek), de már Valkonyát is alaposan megszemlélheti bárki a nagyvilágból.
A képek nem egyszerre készültek, így a falu alsó és felső végében kicsit más a klíma. Hársfalviéknál tél, Szakonyéknál virágzó tavasz, nálunk meg balról nézve tél, jobbról nézve tavasz. Csak jobb a falu felső végén lakni 🙂 !
Ha valaki elsiklik a képek dátuma felett, meglepődhet, hogy itt húzódik a „nagy klímaválasztó”, de Valkonyán mindig is voltak fura dolgok és mi így szeretjük!
Talán már mindenkinek feltűnt, hogy egy hete gyarapodott Valkonya lakossága 2 fővel. Végleg búcsút intettünk Szegednek, és megérkeztünk a szívünk választotta kis faluba, Valkonyára. Igaz, hogy a házunk még csak félig kész, de szorgalmasan dolgozunk rajta, így bízunk benne, hogy még Ludvércjárás előtt házszentelőt tartunk. Addig is köszönjük Rejtélyi Árpi vendégszeretetét és türelmét, a valkonyaiaknak pedig hálásak vagyunk, hogy befogadtak kis közösségükbe. Bízunk benne, hogy a falu szépségét és hírnevét a jelenlétünk csak gazdagítani fogja. Köszönjük mindenkinek az eddigi kedvességét és önzetlen segítségét is.
Mint a gólyák, meghoztuk az Alföldről a tavaszt ( vagy a nyarat???), így mindenki szorgoskodik kint a földeken és a kertekben. Öröm ezt látni! A sok munka után viszont mindenkinek jól esik majd egy kis pihenés. Sokan már a szabadságot tervezik, de még nem döntötték el, hogy hova menjenek és mennyiért. Ebben tudok én segítségére lenni a valkonyaiaknak, hisz egy internetes (online) utazási irodám van.
Szemétszállítási ügyben eddig nem sikerült előbbre lépni. Levelet küldtünk a zalai országgyűlési képviselőknek, hogy járjanak közbe az ügyben, hogy a települések maguk dönthessenek arról, hogy milyen gyakorisággal kérik a szemét elszállítását.
Eddig egy országgyűlési képviselő reagált a levelünkre, Göndör István, aki mint liszói lakos maga is érintett és megérti a helyzetünket.
A levelet elküldtük az energiahivatalnak is válasz onnan sem érkezett.
Egyeztettünk a környék településeivel, mindenki harcol a maga módján az igazáért. Úgy tűnik, hogy annak az árát, hogy Kanizsa megvásárolta Saubermachert, velünk fizettetik meg.
A január elsejétől életbe lépett feladatfinanszírozás nem teszi lehetővé, hogy az Önkormányzat kiegészítse a kommunális adót, hogy kifizethessük a szemétszállítást. Amit nem is tartunk jogosnak, mert olyan szolgáltatásért kellene fizetni, amit nem veszünk igénybe.
Vannak települések, akik csökkentették a kommunális adót és a lakosságra terhelték a szemétszállítás díját, egyedi szerződéseket köt velük a szolgáltató. Azaz csak kötne, mert sokan nem írják alá. A duplájára nőtt díjat mindenkinek egyformán ki kellene fizetni, független a szemét mennyiségétől és a család nagyságától. Ennek már olyan „eredményei” is vannak, hogy azoktól nem viszik el a szemetet, akik nem írták alá a szolgáltatási szerződést, (a számlát persze kiküldték), és a szemét a környező erdőkben landolt.
A Kanizsa környéki települések is összefogtak, de nem sikerült egyességre jutniuk a szolgáltatóval.
Április 9-én kedden Bánokszentgyörgyön Cseresznyés Péter, valamint Pintér László országgyűlési képviselők rezsicsökkentés miatti aláírásgyűjtéssel kapcsolatban keresték a polgármestereket. Ebben az esetben is megragadtuk az alkalmat, hogy választ kapjunk a problémánkra.
Sajnos azt a törekvésünket, hogy az egészségügyi rendeletet kellene módosítani nem támogatták. Úgy képzelik a megoldást, hogy a Zalaispának fizetendőket kellene csökkenteni. Ez nem változtatna jelentősen a duplára emelkedett díjakon. Arra hivatkoztak, hogy az Unió előírása a gyakori szállítás. Ezt sajnos nem tudom, de úgy halottam, hogy Ausztriában van olyan település, ahonnan 2-3 hetente szállítják el a szemetet, de ezt nem tudom biztosan!
A környező települések polgármestereivel úgy döntöttünk, hogy a magunk eszközeivel továbbra is teszünk azért, hogy meghallgassanak végre bennünket. Ezért kérek mindenkit, hogy a kukát továbbra is kéthetenként tegyék ki, mert ezzel is bizonyítani tudjuk, hogy feleslegesen, üresjáratban jár az autó, mert a szemét mennyisége a szelektív szállítással inkább csökkent.
A szelektív hulladék hetente történő szállítási is felesleges, mert nem telnek meg a konténerek, még úgy sem, hogy a műanyag palackokat sokan nem tapossák össze.
Kérem, hogy április 17-től (április hónap 3. szerdája), minden hónap első és harmadik szerdáján tegyék ki a kukákat!
Ezeket, a valkonyaiaknak hímes tojást hozó mezei nyulakat, még tavaly sikerült lencsevégre kapni. Idén kicsit téliesebb felszerelésben érkeznek, de biztos, hogy eljönnek, mert a valkonyai gyerekek nem maradhatnak ajándék és pirostojás nélkül.
Ernő bácsit mi itt Valkonyán mindannyian csak Béla bácsinak hívtuk és mindig nagy örömmel ültünk le vele beszélgetni.
Béla bácsi Valkonyán született, itt élt egész életében. Mindent tudott a faluról, a falusi életről és szívesen osztotta meg tudását, tapasztalatait, velünk „beköltözőkkel”.
Ajtaja mindég nyitva állt előttünk, ha segítségre volt szükségünk, vagy ha csak egy jó beszélgetésre vágytunk.
Mindannyiunknak nagyon fogsz hiányozni szeretett Béla bácsink! Isten veled!
2013. március 26-án, kedden, 14.00-kor kísérhetjük el Béla bácsit utolsó útjára a kiskanizsai temetőben.
Értesítem Önöket , hogy2013.03.11-14 . között szabadságon leszek .
Ezen idő alatt helyettesít dr. Nagy Márton letenyei gyermekorvos .
Becsehelyen rendelés :
hétfőn (03.11.) 8-9 óra között
szerdán (03.13.) 8-9 óra között lesz .
Letenyén a Gyermekrendelőben (Kárpáti u.12.) rendelés :
hétfőn 9-11 óra és 15-16 óra között
kedden 8-11 óra között
szerdán 12.30.-15.30. óra között
csütörtökön 8-11 óra között lesz .
Március 15.,péntek munkaszüneti nap !
A letenyei rendelőt a 93/343-026-s telefonszámon érhetik el .
Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégbõl érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdõvel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.
Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Idõbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fûtünk, de már felöltjük délelõtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövõdmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.
Észreveszem, hogy néhány napja másként ébredek. Ilyesmit gondolok félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét elõtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külsõ világban még nincs nyoma. A természet, titkos mûhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer!
Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gõzökkel fejfájást okoz és õrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellõztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még. De már ilyesmit gondolok: „Talpra, magyar!” Egyáltalán, márciusban mindig Petõfit olvasom, néha hangosan is.
Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdik.
Hozzászólás lezárva 
